„Miskot? Miskolt? Miskolc!” – nem más, mint Martin Scorsese próbálja vigyorogva kibetűzni a város nevét, majd egy pár biztató szót intéz a közönség soraiban ülő fiatal filmrendezőknek. Ezzel a hatásos mozzanattal kezdődött a már hetedik kiadását élő Cinefest filmfesztivál a miskolci Művészetek Házában.
Péntek, délután 6 óra. Még csak most kötik össze a technikusok azokat a lámpákat, amelyek a főtámogatónak köszönhetően zölddé változott piros szőnyeget fogják megvilágítani, de a hagyományos Jameson-busz, a túlméretezett Jameson-rendezői szék és a mobil zenegépként működő Red Bull-terepjáró már a bejárat előtt parkol üzemképes állapotban.
Az egyre inkább benépesedő előtérben előbb a kifüggesztett pannókon, majd a praktikusabb programfüzetből próbálom feltérképezni, milyen lesz az idei felhozatal, illetve milyen programok közül lehet válogatni, ha az ember megunná a versenyfilmes dömpinget. A felhozatalt látva egy ideig pislogok, mint a megnyitón emlegetett miskolci béka, majd eldöntöm, hogy mindent nem lehet – válogatni kell a kínálatból.
Tény, hogy a „kiváló minősítésű művészeti fesztivál” pecsétecske, ami visszaköszön minden reklámanyagról teljesen jogos: remek rendezvényt hoztak össze a szervezők, számos nemzetközi szinten elismert filmes személyiséget sikerült elhívniuk, változatos kísérő programokon lehet részt venni, a vetítések pontosan kezdődnek, és még olyan szépséghibákat sem sikerült felfedeznem, amelyekre egy gazdasági válság közepén számítana az ember. 14 nagyjátékfilm, 25 kisjátékfilm, 9 dokumentumfilm, illetve 19 animáció versenyez idén a meghirdetett hét díjért, de a fentiek mellett információs vetítésekben sincs hiány, úgyhogy délután háromtól éjfél utánig el lehet ücsörögni a vetítőtermekben.
A fesztivál legnagyobb horderejű kiegészítő programja a Cineclassics név alatt futó filmtörténeti programsorozat, aminek szertefutó szálait idén a Korda név próbálja összetartani. Már a nulladik nap, a megnyitó előtt sor került egy kiállításmegnyitóra: a magyar filmtörténet első stand- és werkfotósainak, a Dunky fivéreknek a kolozsvári filmstúdióban készült fotóiból nyílt egy hangulatos, elegáns kiállítás a Miskolci Galériában (ezen kolozsvári filmek egy részét pedig Korda Sándor rendezte). A megnyitóval összekötve a Filmtett kolozsvári filmgyártásról szóló könyvének magyarországi bemutatójára is sor került, az említett könyvben pedig részletesen szó esik Kordáról is. Azonban nem minden Sándor ami Korda: a szervezők Zoltánnak, a Korda család talán legkevésbé ismert tagjának is tisztelegnek egy kis konferenciával, mely előadásokat és A négy toll című brit filmklasszikus vetítését tartalmazza. Szeptember 17-én előadást tart Charles Drazin, Takács Ferenc, Steve Kovács és David Korda is. Ez azonban nem minden: Korda Sándor és Kertész Mihály bécsi némafilmjei közül is levetítésre kerül egy pár az elkövetkező héten, ugyanakkor a Remake-Korda-workshop keretén belül magyarországi és erdélyi filmszakos hallgatók próbálják az elismert rendező egy kolozsvári némafilmjét újraforgatni.
Mivel a részletesebben bemutatott Cineclassics csak egy kis része a fesztivál kiegészítő programjainak, talán érthetővé válik az olvasó számára a fenti pislogós békás hasonlat. És nem csak holt, hanem élő klasszikusokkal is találkozhat a közönség: jelen lesz Jancsó Miklós is, aki egy hét alatt második életműdíját veheti át a Cinefesten – múlt szombaton a horvátországi Splitben tüntették ki munkásságáért – és ebből az alkalomból több filmjét is levetítik a fesztiválon, szeptember 18-án pedig Gelencsér Gábor fog beszélgetni vele.
Szerencsére nem csak a múltba, hanem a jövőbe néző programok is vannak a fesztiválon. Szeptember 13. és 15. között kerül sor az „Álom vagy valóság – a digitalizáció Magyarországon” című workshopra, ahol szó lesz a digitális mozi technikai hátteréről (többször elhangzanak majd az ECinema, 2K, 4K, 3D kulcsszavak), de arról is, hogy egy viszonylag kis audiovizuális kapacitású országban, mint Magyarország, hogyan lehet meghonosítani a digitális technikát, illetve milyen szempontból alternatívája a digitális hálózat a 35 mm-es hálózatnak a magyar filmek forgalmazásának esetében. Lehet, a fenti kifejezések nem a legalkalmasabbak arra, hogy felkeltsék az érdeklődést, viszont a fesztiválmegnyitó egyik beszéde talán elgondolkodtatóbb: a digitális technológiára való átállás körülbelül olyan fontosságú, mint egykor a némafilmről hangosfilmre történő váltás, illetve a színes film megjelenése. Ennek a folyamatnak vagyunk részesei mi is, annak ellenére, hogy nem vagyunk tudatában.
A jó hír, hogy a fesztivál még nem járt le, sőt, igazából csak most kezd bemelegedni. Így a színvonalas versenyfilmek, az említett (és a felsorolásból kihagyott) programok nagyrésze, illetve a szombati Budapest Bár-fellépésben csúcsosodó esti koncertek még megnézhetőek, ráadásul a teljes program ingyenes. A művészeti ház előcsarnokában, nyakában „meghívott” kitűzővel rohangáló kutya pedig nem a sok whisky eredménye, az tényleg ott van.
(fotók: cinefest.hu)
