Az előző részekben mindent megtudtunk a technikáról, jó a sztori, jók a színészek, minden elő van készítve, itt az ideje megnyomni a piros gombot. Hogyan lehet zökkenőmentesen végigcsinálni egy forgatást operatőrként?
Sehogy. Valami gond mindig lesz, ez a rész arról szól, hogyan tudsz felkészülni legalább az előre látható problémákra. De előtte nézzük át a kiegészítő-listát. Kezdjük a kamera körül.
Akku, akkutöltő
Pótakku nélkül még utcán sétálós fotózkodásra sem érdemes kimenni. A legtöbb DSLR akkuja kb. 1 órát bírja, körülményektől függően. Ha hideg időben, mondjuk 10 fok alatt forgatsz külsőt, számíts arra, hogy még hamarabb le fog merülni az akku. Minimum egy pótakku kötelező, így elvileg van esélyed, hogy míg az egyikkel forgatsz, a másik töltődik, és kihúzod valahogy a napot. Egésznapos külső forgatásnál, mínusz fokokban már neccesebb, megtörténhet, hogy hamarabb merül le, amit használsz, mint amennyi a töltéshez kell. Szóval legyen inkább három. Ha olyan helyen forgatsz hosszabban, ahol nincs lehetőséged tölteni, akkor nyilván több. Pótakkut a kamera gyártójától a legcélszerűbb venni, így a legkevesebb az esélye, hogy valami gond lesz vele. Lehet olcsóbb (kb. két-három utánzat is kijöhet egy eredeti árából) kínai, indiai akkukat is kapni szinte minden kamerához, viszont eléggé lottó, nem tudhatod, hogy nem-e fog elrontani valamit a kamerán, plusz a garanciát is érvénytelenítheti. Ha mégis utánzatokat használsz, győződj meg róla, hogy az teljesen kompatibilis a kamerával és a töltővel. (Az utánzat akkukat például nem lehet tölteni a Canon saját töltőjével, a saját akkuit pedig nem lehet más töltővel tölteni). Töltőből nem árt olyat használni, ami egyszerre több darab akkut is tud tölteni, így két forgatási nap között nem kell kétóránként felkelned kicserélni az akkut, ahhoz, hogy reggel a teljes szettel kezd a napot. Továbbá kereshetsz autóból tölthető vagy napelemes változatot is.
FONTOS! Mindig olyan konnektorból töltsd az akkukat, ahol minimális az esélye a vad áramingadozásnak, mert tönkreteszi a töltőt vagy az akkut. Kisebb falvakkban, főleg Erdélyben, előfordul, hogy erős ingadozások vannak a túlterheltség miatt. A generátor ebből a szempontból veszélyes, nekünk sikerült egyetlen forgatási napon két akkut és egy töltőt is tönkretennünk.
Az akkuval forgatáson próbálj spórolni, például úgy, hogy ha nem használod éppen a kamerát, mindig kapcsold ki teljesen, vagy legalább az élő képet (live view). Amíg elmész egy lámpát feltenni, kábelt kihúzni stb., vígan lemerülhet az akku. A szenzortisztítást is érdemes kikapcsolni, hogy minden egyes újraindításkor ne szívja az akkut, de azért objektívcserék után, főleg külsőben, poros helyszínen érdemes egyet-egyet tisztítani.
Memóriakártya és kártyaolvasó
Alapvetően a kártyán inkább biztonságban van a felvett anyag, mint egy laptopon, ezért a kártyáról csak akkor érdemes letörölni, ha már legalább két másik biztonságos másolat készült. A kártyaolvasó azért szükséges, hogy amíg a megtelt kártyáról töltitek az anyagot, a kamera szabad legyen, hogy a másik kártyára lehessen forgatni. Ugyanakkor egy kártyaolvasó gyorsabban is beolvassa az anyagot, mint ha a kameráról, USB-n keresztül töltenéd. A kártyán nem érdemes spórolni, nem olyan nagyon drága, ezért érdemes minél nagyobb írási sebességűt választani. A lassú kártya is hozzájárulhat a kamera túlmelegedéséhez.
Adatmentés
Mindig légy egy kicsit paranoiás! Akinek már szállt el winchestere egy szigorúbb tekintettől, az tudja, hogy miért kell legalább két különböző helyre lementeni az anyagot, például egy laptopra és egy külső hard diskre. De a legjobb, ha három különböző hordozón is megvan a végső exportig. A laptopot ellophatják, a hard disk leeshet, és eltűnik az egész anyag. Én úgy szoktam csinálni, hogy egy kártyát csak akkor másolok fel, ha teljesen megtelt, vagy vége van a napnak. Mindig a teljes kártyát másolom, az összes folderrel, mert így könnyen ellenőrizhető az összesített fájlméret és -szám alapján, hogy minden megvan-e. Az is fontos, hogy a biztonsági másolat is a kártyáról történjen, ne az első mentést másold, mert ha ott valami eltűnt vagy elromlott (pl. winchester-szektorhiba miatt nyithatatlan az egyik file), akkor az már a többi másolatban is úgy marad. Az anyagot fontos, hogy rendszerezetten mentsük, mert nem csak a vágásnál könnyíti meg a dolgunkat, hanem az esetleges problémákat is segít kiszűrni. Nekem mostanában valahogy így néz ki a nyersanyagmappám a forgatáson:
Itt éppen két kamerás felvételről van szó, a kártyák meg vannak jelölve szines markerrel, és ebben a könyvtárstruktúrában, ha jól lett felmásolva az anyag, pontosan visszakövethető, hogy honnan származik és mi az. Ha ebédszünetben vagy másnap visszanézzük az anyagot és egy fájllal valami gond van, akkor vissza lehet követni, hogy hol romolhatott el. Ha a kártyáról származó másik biztonsági mentésben rendben van ugyanaz a fájl, akkor tudjuk, hogy jó eséllyel az adott winchester a hibás. Ha ott is rossz, de a többi fájl rendben van, akkor pontosan tudjuk, hogy melyik kártya a hibás és azt nem használjuk többet. Ha a többi kártyával is baj van, akkor meg tudjuk, hogy melyik kamera kezd megomlani. Egyébként nyithatatlan fájlnál az is történhetett, hogy felvétel közben merült le a kamera, és nem tudta rendesen kiírni a kártyára.
Kamerahibák
Időnként előfordul, hogy lefagy a kamera, vagy nem kapcsol be, vagy nem rögzít. Amíg nem száll ki füst belőle, nem kell nagyon pánikolni, egy újraindítás megoldja. A leggyakoribb probléma a túlmelegedés. Ha túl sokat rögzítesz egyszerre, ha túl meleg a környezet (napsütésben például), ha lassú a kártya, megtörténhet, hogy annyira kimelegszik az elektronika, hogy a gép automatikusan kikapcsol. Kikapcsolás előtt a legtöbb modell valahogy jelzi, hogy melegszik, de elég megtapogatni is, hogy tudd, mi a baj. Ilyenkor az akkut és a kártyát ki kell venni és nyitva hagyva az akku és a kártya fedelét, árnyékos, védett helyen pár percig pihentetni kell és rendben lesz.
Ha nem túlmelegedésről van szó, ellenőrizd, hogy az objektív megfelelően van-e feltéve. Kikapcs, objektívet felrak rendesen, bekapcs. Általában az akku- és kártyakivevés, újraindítás a legtöbbször megoldja a problémát. Ha nem, akkor vagy a kártya, vagy az akku a hibás. Ha másik kártyával működik, akkor a problémás kártya számítógépről való formatálása általában megoldja a gondot.
Egyéb kiegészítők
A kamera önmagában nem elég. Ha élességet akarsz húzni (márpedig akarsz, mert a DSLR-szenzorok mérete miatt elég kicsi a mélységélesség-tartomány), szükséged lesz egy follow focusra. Rengeteg ilyet lehet kapni a nagyon drágától a filléres megoldásokig. Arra készülj fel, hogy az olcsóbb megoldásokkal (de néha a pofátlanul drágákkal is) elég sok gond adódik abból, hogy az egyes alkatrészek nem illeszkednek nagyon pontosan, például az objektívre csatolt gyűrű és az azt forgató fogaskerék fogai között egy pici eltérés is ad egy kis játékot az egész szerkezetnek. Forgatod a gyűrűt, de nem akkor mozdul, hanem egy picit később, és ez több centivel odább teszi az élességet. Univerzális megoldás erre nincs, minden rignél egy kicsit más cseleket kell alkalmazni. Az segít, ha forgatás előtt párszor szétszeded és újra összerakod az egészet, különböző obektívekkel, mert látni fogod, hogy hol adódnak a gondok. Legyen nálad imbuszkulcs-szett és duct-tape (kamera-tape, gaffer-tape, hívd ahogy akarod), mert valami mindig meg fog lazulni, vagy még fel kell szerelni valamit, aminek nincs helye ott, ahol kéne. Sok maszekelésre számíthatsz.
A matte box azért hasznos, mert egyrészt az innen-onnan beverő fényektől védi az objektívet, másrészt meg szűrőket lehet beletenni. A szűrők használata nem kötelező (semmi sem az), de hasznos lehet. A leggyakoribb az ND-szűrő (neutral density, szürke). Külsőben, napsütésben elég zárt írisszel kellene dolgozni, ami megnöveli a mélységélességet és ettől kezd elveszni a kép „filmessége”. Az ND-szűrő ezt segít kiküszöbölni, levesz a fényerőből és nyithatsz az íriszen. Gond lehet az ND-kkel, hogy a fényerőn túl a színeket is módosíthatják, főleg az olcsóbbak.
A polarizáló szűrő tud a leglátványosabban javítani a képen. Mindegy, hogy milyen fizikai törvények alapján azt csinálja, hogy a különböző forrásokból vagy felületekről visszaverődő fényeket szűri ki, például a fényes felületek csillogását, az ablaküveg tükröződését, stb. Azzal, hogy a mindenhonnan össze-vissza verődő fényeket kiszűri, mélyebb színeket kaphatsz. Szubjektív dolog, de úgy látom, valami furcsát művel a bőrrel, mattabbá, élettelenebbé teszi, ezért én közeliknél soha nem használom, bár el tudom képzelni, hogy egyes esetekben jól jöhet, pl. apró bőrhibák eltüntetésénél.
Az UV- és az IR-szűrők (ultraibolya és infravörös) a fénynek azokat a szemmel láthatatlan tartományait szűrik ki, amelyekre a kamera szenzora még érzékeny, és színeltolódásokat okozhat, amiket utómunkában nem lehet teljesen kiszedni. Használatukkal helyesebb, telítettebb színeket rögzíthetsz, de annyira nem praktikusak. Még egy forgatható átmeneti szűrő (graduál) is jól jöhet, de elég mesterségesnek tűnik. Ízlés dolga. Attól, hogy van mindenféle filtered, még nem muszáj mindet felrakd, mert többet árthatsz, mint használsz. Kísérletezz, csak ne a forgatáson.
Technikailag két megközelítése van a DSLR-forgatásnak: az egyik az, amikor már a forgatáson megpróbálod a lehető legközelebbre hozni a képet a végső látványvilághoz, a másik meg az, amikor arra figyelsz, hogy a lehető legtöbb információt rögzítsd, amiből majd az utómunka során tetszés szerint alakíthatod ki a végső látványt. Mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya az utómunkafolyamatnál éppúgy, mint a forgatáson. Innen folytatjuk jövő héten. Utolsó rész: utómunka.
Szemcukorka: Children of Men (Az ember gyermeke), 4 perces jelenet sok statisztávál, autóbelsőben. Ezért jó buli egy forgatás.
