A bűvös nyolcadik super 8mm-es fesztivál kedvéért Szegedre utazott a Filmtett tudósítója, hogy megismerkedjen a super 8-as mozgalom élharcosaival és a legfrissebb keskenyfilmes terméssel. A fesztivál alatt grátisz afrikai táncot tanult, bulizott útkereszteződésben és cyber-partyn, és kis híján találkozott Michael Madsennel is.
„Zombivá digitalizált világunkban egyre többen nyúlnak vissza az analóg világba. Egy maroknyi szegedi csapat – a kontinens super8as harcosaival karöltve – immáron 8 éve azért küzd a médiauniverzum csatatereinek megsárgult monitorokból emelt barikádjain, hogy a celluloid alapú filmezés fennmaradhasson.” – E szavakat olvasva teljesedett ki bennem a vágy, hogy ellátogassak Szegedre, a super 8-as fesztiválra, amely eddig egy homályos folt volt számomra a honi filmfesztiválok palettáján, noha éppen nyolcadik éve rendezik meg.
Az első kellemes élmény szinte a megérkezéskor ért, amikor is a fülem hallatára kezdett vitatkozni a fesztiválszervező csapat két oszlopos tagja az öt perc múlva esedékes megnyitó menetéről. Végre egy hely, ahol nem újságíróként kezelnek – örvendeztem magamban – és kisvártatva kiderült, hogy én vagyok az egyetlen nem helyi illetőségű sajtómunkatárs, sőt, ha jók az értesüléseim, én voltam a fesztivál egyetlen magyar vendége, hiszen a közönség javarészt szegedi filmszakos egyetemistákból és helyi értelmiségiekből verbuválódott. A szegedi super 8-as mozgalom két oszlopos tagja egyébként Rózsa Péter és Szokol Szilárd, a páros, akikről a szegedi Grand Café (a városi művészfilmes élet fellegvára) törzsközönsége is szeretettel vegyes csodálattal beszél.
„Az éltet minket, hogy fennmaradjon a super 8-as kultúra” – mondta Rózsa Péter, aki társával együtt több fronton harcol a nemes célért immár 9 éve, polgári foglalkozása mellett. A mozgalom alapvető célja a super 8-as filmkultúra népszerűsítése, a super 8-as örökség menedzselése, valamint a kortárs super 8-as filmkultúra képviselete. Ennek jegyében rendezik meg a super 8mm-es fesztivált évente, és minden alkalmat megragadnak, hogy terjesszék az 'igét'. Ezen túl egy super 8-as filmarchívum és adattár megteremtésén és technikatörténeti gyűjtemény létrehozásán fáradoznak. Elsősorban pedig segítenek bárkinek, aki super 8-ra akar forgatni, vagy super 8-as filmjét szeretné megismertetni a világgal.
A fesztivál első napján indult a Forgasd le saját filmed! 'mozgalom' – egy rövid eligazítás után három kétfős stáb alakult a szegedi jelentkezőkből, akik kaptak egy kamerát és 3 perc 20 másodpercnyi nyersanyagot. A szervezők Cambridge-ben találkoztak hasonló workshoppal, ekkor döntötték el, hogy lehetőséget biztosítanak az érdeklődőknek arra, hogy ne csak nézzék a super 8-ra forgott filmeket, hanem ki is próbálhassák a technikát. A kevésbé kísérletező kedvű szegedieknek maradtak a vetítések, azaz a nemzetközi program közel 80 versenyfilmje, amelyet a Grand Café termeiben ingyenesen nézhetett a közönség – az egyetemi város szindrómának 'köszönhetően' hétköznap teltházas, hétvégén negyedházas változatban.
A beérkezett több, mint 300 filmből a szervezők választották ki a versenybe jutottakat, a fesztivál díjainak sorsáról pedig egy három tagú, szegedi filmelméleti szakemberekből – Füzi Izabellából, dr. Török Ervinből és Tóth Zoltán Jánosból – álló zsűri döntött. Rózsa Péter elmondása szerint az előzsűrizést nagyban megkönnyítette, hogy a nevezett filmek egy részével már találkoztak a cambridge-i super 8-as fesztiválon, és persze a több éves tapasztalat is sokat segített a mérce megállapításában. Az előzsűrizés során a minőségi elvárásokon túl ügyeltek arra, hogy minden műfaj képviseltesse magát a versenyben, közel azonos arányban. Így lett rendkívül színes a program, ugyanakkor meglehetősen nehéz a zsűri munkája, ugyanis videoklipeket, filmetűdöket, dokumentumfilmeket, kisjátékfilmeket és kísérleti alkotásokat, amatőr-és professzionális igényű munkákat kellett összemérniük.
A kiosztott díjak végül a szervezőket igazolták (a teljes listát ld. alább), hiszen mindössze két filmmel kapcsolatban maradt bennem hiányérzet. A versenymezőnyről általánosságban badarság lenne véleményt formálni, annyi azért elmondható, hogy a super 8-as technika szerelmesei közt több kísérletező alkatú, absztraktabb módon fogalmazó filmest találunk, mint a digitalizmus híveinek sorában. Ennek ékes példája A legjobb magyar film elismeréssel jutalmazott Félálom (r. Lichter Péter), vagy A zsűri különdíját elnyerő Erbarme Dich (r. David Hansenne), a negatív oldalon pedig a néhány 'Ke?' szócska a filmlistámon, amely a teljességgel érthetetlen és értelmezhetetlen filmek jelölésére szolgál. Ugyanakkor előszeretettel választják a keskenyfilmet a 'retro' témák megfogalmazásához – úgy, mint a fődíjas Dr. Doowop (r. Michiel Brongers) című dokumentumfilm, vagy a Kodak-díjas Originál láger (r.Simonyi Balázs) esetében. A zsűri pedig szemmel láthatóan szerette, ha a téma is indokolja a super 8-as technikát, legalábbis én – talán kissé elfogultan – ezzel indoklom két másik kedvencem mellőzését. Az egyik a holland Kilátás (r. Michiel Brongers), egy rákos lány szubjektív naplója, főszerepben a macskával és az üzenetrögzítővel; valamint az Ó, ezek a cipők (r. Giles Perkins) című ütős és rendkívül vicces brit dokumentumfilm a 21. század egyik kórtünetéről, a cipőmániáról.
A fesztivál a kezdetek óta a film-színház-muzsika hármas jegyében zajlik, a filmvetítések mellett ugyanis nagy hangsúlyt fektetnek a kísérőprogramokra: az idei évben a super 8 köré szerveződő performance-okkal nyitott a program szeptember 8-án, a csütörtöki versenyfilmek utáni levezetéshez pedig egy blueskoncert szolgáltatta az alkalmat. Péntekre egyenesen három buli is jutott, az esti vetítések előtt a Belvárosi Mozi balkonján játszott Stones és egyéb kult-feldolgozásokat Tirke Honolulu és barátai, amelynek közönsége formabontó módon a balkon alatti útkereszteződésben tartózkodva hallgathatta a koncertet. Kora este a Grencsó Kollektíva zenélt a Jazz Kocsmában, a versenyfilmek után pedig a Super 8 Banánköztársaság Party következett, a Piros Úszóház nevű szórakozóhelyen, ami egy tiszai pontonon kialakított, veszettül hangulatos kricsmi, főként abban a felállásban, ha fekete lányok tanítanak afrikai táncot, miközben autentikus ritmusban dübörögnek a dobok. A szegedi napokat a szombat esti Orion Űrhajó Party koronázta meg, amelyen rendelésre készített alufóliából cyber-öltözetet minden résztvevőnek az egyik kedves önkéntes. És, bár a szombat délutáni "Közönségtalálkozó filmsztárok részvételével" elnevezésű titokzatos program végül egyeztetési problémák miatt elmaradt, a fesztivál hangulatát tovább fokozta, hogy végig benne volt a levegőben valamifajta filmes vibrálás, hiszen Michael Madsen, Jamelia, Szabó Győző, Pindroch Csaba és megannyi sztár a szegedi Anna Fürdőben forgatott a fesztivál ideje alatt, Koltai Róbert vezényletével.
A multikulturális nemzetközi fesztivál kapcsán végül muszáj szót ejteni az anyagiakról, hiszen a szervezők potom 100 000 forintból hozták össze a négy napos programot. „Ha összeszámolnám a sok szívességet, illetve szolgáltatást, amit ingyen vagy töredékáron megkapunk, akkor több százezer forintról beszélnénk” – pontosított Rózsa Péter. Az mindenképp megdöbbentő, hogy sem az MMKA sem az NKA nem támogatta a super 8-asok kezdeményezését, egyedül Szeged Város Önkormányzata szállt be ezzel a meglehetősen csekély összeggel. A szervezők ennek ellenére töretlen lelkesedéssel munkálkodnak, mindössze azt nehezményezik, hogy ezzel a költségvetéssel nem tudják meghívni sem a versenyfilmek alkotóit, sem a partnerfesztiválok képviselőit. (A cambridge-i fesztivál szervezői ennek ellenére ideutaztak a hétvégére, és a strasbourg-i super 8-as fesztivál képviselői is jelen voltak virtuálisan, egy videokonferencia erejéig.) „Reménykedünk benne, hogy egyszer majd rájön a városvezetés és a különböző alapítványi kuratóriumok, hogy érdemes ebbe a rendezvénybe pénzt invesztálni” – mondta Rózsa Péter, a szegedi super 8-asok élharcosa, aki abban is bízik – joggal – hogy a rendezvény a közeljövőben a hazai super 8-asok találkozóhelyévé válik.
A fesztivál díjai
- A legjobb film: Michiel Brongers: Dr. Doowop (Hollandia)
- A legjobb magyar film: Lichter Péter: Félálom
- A zsűri különdíja: David Hansenne: Erbarme Dich (Belgium)
- A legtehetségesebb magyar alkotó (Kodak-különdíj): Simonyi Balázs: Originál láger
- A zsűri által megemlített alkotások: Javier Chillon: A Schneider-betegség (Spanyolország), Matthew Keen: Robot (Nagy-Britannia)
- Közönségdíj: Charlie Blackfield: A Mechanikus Egér találkozása a 7-es robottal (Nagy-Britannia), Steve Daniels: More Control (Egyesült Államok), Marco Marchesi: Pazza (Olaszország), Lichter Péter: Félálom (Magyarország)
Keskenyfilmek Szegedről: http://www.delmagyar.hu/video/super8mm/
