Kirill Szerebrennyikov: Jurjev den / Téli utazás Kirill Szerebrennyikov: Jurjev den / Téli utazás

Másodvonalbeli alkotás az első sorból

Kirill Szerebrennyikov: Jurjev den / Téli utazás

ÉRTÉKELD A FILMET!
Téli utazás
Kirill Serebrennikov
2008

A Filmtett szerint: 6 10 1

6

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Kirill Szerebrennyikov, az orosz színházi élet ünnepelt rendezőzsenije időről időre kitérőt tesz a film világába is. Legújabb alkotása egy bibliai idézetekkel teletűzdelt megtéréstörténet, melynek célja az orosz nemzeti lélek jellegzetességeinek feltárása. A nagyívű vállalkozás elsőre sikeresnek is tűnhet, de ezt érdemes közelebbről is megszemlélni.

Kép a Téli utazás / Jurjev den / Yuri's day című filmből

Az első sorban csak az elvakult mozibolondok meg a későn érkezők szoktak helyet foglalni. Tagságomat az előbb említett csoport esetében büszkén felvállalom, és időnként bizony a második típus hibájába is beleesem. Így történt, hogy a Téli utazást egy aprócska artmozi még kisebb termének legelső sorából kellett végignéznem. Ez a faramuci helyzet még egy átlagos hosszúságú és képi világú hollywoodi film esetében is az emberi tűrőképesség határait feszegeti a kényelmetlen pozíció miatt, mely a tárgyalt film esetében hatványozottan érvényes a több mint két órás játékidő, illetve a művet szinte végig meghatározó kézikamerás felvételek miatt. A szituáció ugyanakkor némi perceptuális kalanddal is kecsegteti az egyszeri nézőt, különleges utazásra indulhatunk a film mélyére, melynek során, ha szerencsések vagyunk, az emberi arcok szuperközelijén túl megláthatjuk a lélek rezdüléseit is.

Kép a Téli utazás / Jurjev den / Yuri's day című filmből

A címben ígérteknek megfelelően kapunk itt hideget, hóval borított világot, meg utazást is – fizikai és mentális értelemben egyaránt. A főhős, Ljuba nemzetközileg elismert operaénekesnő, aki karrierje miatt kénytelen volt elhagyni a szülőföldjét jelentő Oroszországot. Végleges külföldi letelepedése előtt azonban úgy dönt, hogy fiával együtt visszatér gyermekkora színhelyére. Jurjev (Yuryev) egy falu a semmi közepén, ahol a messziről jött párost idegenkedve fogadják. A felütésben az anya szinte már erőltetett lelkesedéssel próbálja felidézni gyermekkora élményeit és tisztázni Oroszországhoz fűződő viszonyát, a fiú viszont látványos érdektelenséggel és a gyökerekkel nem rendelkezők cinizmusával nyugtázza kísérleteit, miközben időnként beleveszik a hófehér ködbe. Az érzelmileg zaklatott nő végül álomba zuhan egy padon, ám ébredésekor fia már nincs mellette. A film Ljuba szenvedéstörténetét jeleníti meg, melynek során egyre reménytelenebbül keresi fiát, míg végül rátalál valami fontosra.

Kép a Téli utazás / Jurjev den / Yuri's day című filmből

A faluban ragadó operaénekesnő fokozatosan veszíti el a hírnévvel járó profánságát, és a megtérés stációit végigjárva végül egyszerű orosz asszonnyá válik. Keresésének kezdetén a keresztség felvételéhez hasonlóan új nevet adnak neki, így Ljuszanként folytatja útját, majd elveszíti a különlegességét jelentő hangját is, amikor megpróbálja kiénekelni a fájdalmát. Ruházata fokozatosan vált át a nagyvilági dámát jellemző fekete csillogásból szerény szürke gyakorlatiasságba. A magas sarkakat egyszerű csizmára cseréli, szőrmés kalapjából gyapjúkendő válik, végül pedig a pufajkát is felölti. A külvilággal való kapcsolata is fokozatosan szakad meg, előbb a mobiltelefonja válik működésképtelenné, majd az autója. A beolvadás következő lépéseként elmélyül barátsága szállásadójával, takarítói munkát vállal a helyi rabkórházban, és viszonyba keveredik a helyi rendfenntartóval is. Végezetül az átalakulás és beilleszkedés utolsó, metaforikus gesztusaként befesti a haját a falubeli asszonyok egyenszínét jelentő vörösre.

Kép a Téli utazás / Jurjev den / Yuri's day című filmből

Az egyes stációk időnként kissé szájbarágós módon, bibliai utalásokkal megerősítve kerülnek bemutatásra. A megtérés és az isteni gondviselés megtalálása érdekében a nő valóságos szentté válik. A választ jelentő égő csipkebokrot itt egy felgyulladt karácsonyfa helyettesíti. Vagyonát mások megsegítésére áldozza és élelmet visz a nyomorult tébécés raboknak, önmagát megalázva szolgálja az elesetteket. Nem fél a rabok betegségétől és közösséget érez a szenvedőkkel. Egyiküket szinte fiaként kezeli, akinek krisztusi sebesüléseit később Szűzanyaként ápolja, meztelen testét a Pietà-ábrázoláshoz hasonlóan magához ölelve. A profánból szentté való átalakulás legvégén beáll a helyi templomi énekkarba, az „angyalok kórusába”, ahol az éteri hangzás érdekében be kell simulnia a közös hangzatba. A világi csillogást így váltja fel a közösségbe tartozás alázata.

Kép a Téli utazás / Jurjev den / Yuri's day című filmből

Az időnként elvont, máskor egyenesen moralizáló és példabeszédbe illően szájbarágós jelenetek erőteljes képi világgal vannak megtámogatva. Dogma-filmekben látható, folyamatosan imbolygó kézikamerás felvételeket kapunk, időnként szinte a tűrőképesség határát próbálgatóan hosszú beállításokkal, máskor indokolatlan, az események drámaiságát felkorbácsolni igyekvő vágásokkal. Mindezt kis mélységélességű és a szereplőket ritkán elhagyó, fojtogató arcközelik halmozásával kiegészítve láthatjuk. Úgy tűnik, mintha a rendező mindenáron a „teátrális” címkével való megbélyegzést akarta volna elkerülni. Így aztán minden mozog: a szereplők, a kamera, a plánok. Nyilván ezt alá lehet támasztani a főszereplő feldúlt lelkiállapotával is, ám érzésem szerint Szerebrennyikov túlzásba viszi a képsorok „zaklatottságát”. A színészvezetés ugyanakkor a várakozásoknak megfelelő, a főszereplő Kseniya Rappoport lenyűgöző alakítást nyújt. Ám a közelik korlátlan halmozása és a kis mélységélességű beállítások folyamatos alkalmazása miatt a néző szinte beleveszik az arcokba. A mélyebb kontextusba ágyazás elmarad, pedig a film erősségét – az emberi viszonyok bemutatásán túl – a helyzetüket determináló környezet lefestése jelenthetné. A film legizgalmasabb részeit akkor kapjuk, amikor egy kicsit kiszabadulunk az arcok fogságából, és szemügyre vehetjük ezt a lepusztult, végletekig elmaradott és nyomorgó vidéket, amelyben a málló vakolat, a mocskos padló és a cuppogó sár alatt mégis van valami mélységesen tiszta.

Kép a Téli utazás / Jurjev den / Yuri's day című filmből

A Téli utazásban már nyoma sincs a rendező előző filmjét, Az áldozatkaszkadőrt átitató groteszk humornak. Ezúttal minden pillanatot átható, olykor patetikusba átcsapó drámát kapunk, némi moralizálással vegyítve. Kár, mivel a film legélvezetesebb jeleneteit épp ezek a nyomorúságos körülményeket a krisztusi szegénység koncepciójából kiemelő, humorba oltott részek alkotják, mint amikor a rendőr hörpint egyet az ötliteres uborkásüvegből, vagy mikor főhősünk és szállásadója megkóstolják a helyi szíverősítőt. Így a hosszú, mintegy 140 perces filmidő elteltével nem csupán zsibbadt nyakkal, de fájó szívvel is távoztam a mozi első sorából. Más is ráfért volna arra az óriási vászonra.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

6

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Friss film és sorozat