Ezüst Medve díjat kapott ifj. Erdélyi Gábor és Székely Tamás Berlinben, Peter Strickland Varga Katalin című, brit–román–magyar koprodukciós filmjében végzett munkájáért. A legjobb filmhangtervezésért járó Best Sound Design díjat a kiemelkedő művészeti tevékenység kategóriában vehették át. Gáborral a fesztivál után néhány nappal találkoztunk, Tamás közben Almási Tamás Puskás-filmjének hangutómunkáján dolgozott.
Bemutatnád röviden Magad és a stúdiót?
1992-ben hoztuk létre az R.D.I Sound Design stúdiót, azóta készítünk szinkront és játékfilmeket. Édesapám, dr. Erdélyi Gábor elismert szakember, többek között A tizedes meg a többiek című film hangmérnöke. Sokáig a MAFILM hangmérnöki szekció vezetője volt, de kénytelenek voltunk saját lábra állni. Játékfilmekben az első jelentős munkám A miniszter félrelép volt, amelyben hangvágóként részt vehettem. A stúdió sok filmet készített, én pedig sok sikeres nagyjátékfilmben (Valami Amerika, Kontroll stb.) dolgozhattam hol kreatív hangvágóként, „sound designer”-ként, hol befejező hangmérnökként. Ezen kívül sok kisjátékfilmet is készítettünk.
Elég kalandos volt a Varga Katalin című film útja, két és fél éves utómunka fázissal. Hogy találtak meg titeket ezzel a filmmel?
A Varga Katalin helyszíni hangját Karaszek Zoltán vette fel, s ha jól tudom, 3 éven át készült a film. Egy másik, külföldi stúdióban, több héten át már dolgoztak a hangon előttünk, de gyakorlatilag semmire nem jutottak... szóval valóban kalandos előtörténete lehetett. Peter Strickland, a rendező már teljesen maga alatt volt, amikor megtalált minket. Világos volt, hogy nagyon kevés pénz áll rendelkezésre a befejezéshez, de megnéztük a megvágott anyagot, és nagyon megfogott. Peter rendkívüli ember, árad belőle a jóság, a szeretet, a türelem, és ez átsugárzik a filmen is. Úgy döntöttünk, megcsináljuk. Ő borzasztóan boldog volt, amikor az első eredményeket meglátta.
Hogyan zajlott a hangutómunka a gyakorlatban?
28 napig tartott a hangtervezés és a vágás, 5 napig az előkeverés az R.D.I stúdióban, egy nap jutott zajszinkronra és egy nap keverésre és Dolby-átírásra a filmgyárban (MAFILM). A film felelős keverő hangmérnöke Kovács György, Magyarország talán legjobb zenei érzékkel megáldott, köztiszteletben álló filmes hangmérnöke.
Olvastam, hogy eléggé mostoha körülmények között forgatott a stáb, Győri Márk operatőrnek mindössze három lámpa és egy statív állt rendelkezésére, hogy létrehozza ezeket a fantasztikus képeket. Gondolom, hangi szempontból sem volt sokkal jobb a felállás. Mennyiben volt használható az eredeti hang?
Többnyire eredeti hangot használtunk, de technikai és művészi szempontból egyaránt szükség volt az atmoszférák cseréjére, valamint dialóg- és zajszinkronra, illetve speciális effektek létrehozására is. A forgatási hang monó és sztereó felvételekből áll. Először fölépítjük a filmet monóban, az eredeti hanggal. Akkor kiderülnek a hibák: kamerazaj, generátor, autópálya, recsegős padló és társai, érthetetlen szöveg, rendezői beszólások – ezekből egy szép listát lehet készíteni. Így kiderül, hogy mit lehet megmenteni és mit nem. Van olyan is, hogy nem lehet megmenteni az anyagot – ilyenkor meg kell nézni, az editálással hogy lehet megőrizni bizonyos elemeket az eredetiből, és hogy lehet dialógszinkronnal bele-belepótolni. Én azt szeretem, ha minimális a dialógszinkron, viszont arra nagyon nagy hangsúlyt fektetünk, hogy ne lehessen megkülönböztetni a szinkronhangot az eredetitől.
Igen bonyolult hangmérnöki feladat a zajok kiszedése és a hang tisztítása – ehhez közülünk [Székely] Tamás ért a legjobban, aki Aputól is sokat tanult, nálunk írta a diplomáját. Szeretném megemlíteni a magyar zajbrigádot is, Fogarassy Gábor és Mikes Emma személyében, akik szinte minden magyar film zörejszínészei, s itthon egyedülálló szaktudásuk nagymértékben hozzájárul az értékes hangképhez. Geoffrey Cox és Steven Stapleton angol zeneszerzők jegyzik a film zenéjét. Ők zseniális zenei anyagot adtak. Ezt sikerült harmonikus egységbe rendezni az atmoszféravilággal és az egyéb eldimenzionált elemekkel.
Te pontosan milyen szerepet töltöttél be a filmhang készítésében?
A hangtervező az atmoszférák és effektek létrehozásával, a keverési rendszer felépítésével alapvetően meghatározza a hangképet. Ha ezen munkafázis nem megfelelő, nem lehet jó hangot készíteni, nem lehet jól keverni. A hangtervező-hangvágó nagyfokú kreativitása és magas szintű számítógépes ismeretei meghatározóak. A monóból 5.1 Dolby Digital, DTS rendszerű hangkép szabványos és egyben kreatív kialakítása a kreatív hangvágó feladata – ezt a szerepet most én töltöttem be. Tőlünk nyugatabbra sound designer-nek nevezik azt, aki a hangkép kialakításáért felelős. A magyar filmek esetében a sound designer általában a kreatív hangvágó, aki – jó ízléssel, a rendező, a hangmérnök és a saját elképzelései alapján – kiválogatja az alapelemeket, összerak, megváltoztat hangstruktúrákat azért, hogy a hang erősebb, hatásosabb legyen, vagy jobban megfeleljen a film dramaturgiai igényének. Van viszont olyan számítógépes ismeretekkel rendelkező hangmérnök is, aki egy személyben a hangvágást is megoldja – ekkor őt tekintik a sound designernek. Én nem hiszek abban, hogy a hangutómunka során egy személy 2 hónapnál tovább tud foglalkozni egy filmmel, mert az ember kifárad, nem lesz ítélőképes egy idő után. A bonyolultabb filmek esetén elengedhetetlen a filmhangkészítők specializációja, és az egyre minőségibb technikai elvárások is alátámasztják ezt az igényt. Ezek a tudások nincsenek meg egymás nélkül és csak szimbiózisban képesek megélni.
Mennyiben eltérő filmműfajonként a hangutómunka gyakorlata?
Akkor jó a filmhang, ha a néző katarzist él át a moziban, egy jó film esetében. Ehhez nem kell hangosnak lennie, nem kell mindig mindennek szólnia. Ha azonosul a filmmel, szolgálja annak mondandóját, kifejező eszköztárának részese lesz, már működik. A hang másodlagos információ a kép után, a laikusok általában akkor veszik észre, ha valamiért rossz a hang, vagy ha nagyon erős, mellbevágó a hangélmény.
Többfajta módon lehet kezelni a filmet hangi szempontból, a film fajtájától, minőségétől, jellegétől függően. Dokumentarista, és általában a televíziós vagy a szórakoztató filmek esetében egyszerű a helyzet: a képen látottak meghangosítása nem nagy művészet, vannak reális atmoszférák, utcahangok, lépéshangok, dialógok, szól a zene. Ritkán adatik meg az, hogy művészi értékű filmet készíthessen az ember… Szerencsére több film is volt az utóbbi években, amelynél azt éreztem, hogy előtérbe tud kerülni a munkánk, mind művészi, mind technikai értelemben – az ilyen típusú filmek során alakult ki a sound design tevékenység is – például Antall Nimród Kontroll című filmje, amit Moldvai Márk zenéje tett nagyon erőssé (hm. Juhász Róbert) vagy Bollók Csaba Iszka utazása című filmje, (hm. Vámosi András), ami egy nagyon érzékeny alkotás volt, valamint Tarr Béla A londoni férfi című filmje, amelynek zeneszerzője, Víg Mihály zeneszerzői díjat nyert tavaly (hm. Kovács György) – ennek az egész stáb nagyon örült. Zsigmond Dezső Boszorkánykör című filmjében teljes szabadságot kaptam – befejező hangmérnök, zenei rendező, hangvágó voltam egy személyben, persze elsősorban anyagi korlátok miatt, de mindez jó lehetőséget adott kreatív képességeim kiélésére...
Nyilatkoztad valahol, hogy nagyon fontos a csend a filmben, a havasok csendjét kellett létrehozni. Egyrészt jön a laikus kérdés, hogy hogyan kell csendet csinálni, másrészt az jutott eszembe, hogy nagyon nagy alázat kellhet ahhoz, hogy felfogd, hogy itt a csend a feszültségteremtés legjobb eszköze, és nem kell sáskákkal vagy lombhullással telepakolni az adott jelenetet.
Igen, a mi szakmánk alázatos szakma, minden résztvevő a filmet kell, hogy szolgálja, ez egy csapatjáték, nincs helye öncélúskodásnak. A kérdés első felére válaszolva: abszolút csend nincs, mindenképp van egy atmoszféraközeg. Ott van például a vihar előtti csend: nem tudod, hogy mi fog történni, s ez időtlenné teszi a dolgot, kiesel a megszokott tempóból, kizökkent. A hangvágó is kontrasztokkal fest: ahhoz, hogy feketét ábrázoljak, előtte fehéret kell létrehozni. A csend a léleknek egy olyan állapota, amikor nyitott a befogadásra, vár az érzékelésre. Ebbe bekúszhat egy nagyon távoli akármi, azt meghalljuk. Zajban a lélek idegen – mondta a nagymamám mindig, és milyen igaza volt. Lehet, hogy én művészfilmes vagyok, de például ma reggel, amikor jöttem a stúdióba, olyan jó volt hallgatni, ahogy esik a hó és csönd van, elmentem a kukoricás mellett, és zizegett a kukorica, a másik oldalon pedig egy ölyvpár kergetőzött. Én ezeket szeretem, nem szeretem a természetellenes dolgokat, a rutinmunkát. Tanultam zongorázni, dobolni, énekelni, zenei általánosba jártam, majd a főiskola zeneszerzés szakára, úgyhogy mindig a hang irányába orientálódtam. A zenélésnél is nagyon fontos a beleélés és az irányított figyelem képessége.
Te is, és Peter is nagyon pozitívan beszéltek erről az együttműködésről. Milyen az ideális rendező a Te szempontodból? Olyan, mint Peter, akinek határozott elképzelése van a hangdramaturgiáról, és valamennyire belefolyik a hangutómunkába, vagy például olyan, mint Zsigmond Dezső, aki az elmondásod szerint teljesen szabad kezet adott?
Más a kettő, sőt, minden rendező más-más személyiség, és ettől nehezen megválaszolható ez a kérdés. Dezső jobban ráhagyatkozik kollégáira, ez esetenként jó. A Peterrel való együttműködés ideális volt, határozott elképzelései voltak a filmhangra vonatkozóan. A Varga Katalin érzékeny lélektani és társadalmi dráma, a környezet és a szereplők kerettörténetet adnak ehhez. Én nem tudok arra megoldást, hogy egy társadalmi előítéletből fakadó emberi tragédia hogyan oldható fel – engem végig ez foglalkoztatott a munkafolyamat során. Peterrel semmivel kapcsolatban nem volt vita, teljesen természetes volt, mit hogy kell megcsinálni.
Minden fesztiválon van például rendezői vagy operatőri díj, de hangdíj ritkán van, és sokszor esetleges... azt is általában a film hangmérnöke kapja – úgy hallottam, volt is némi konfliktus emiatt Kovács Györggyel, a Varga Katalin hangmérnökével. Milyen érzés volt átvenni az Ezüst Medvét, és mennyiben árnyékolják be ezt a „vegyes” visszhangok?
Fantasztikus volt az a két nap. Kimentem Berlinbe, beültem egy limuzinba, végigéltem az egész elképesztő felhajtást, profi szervezést, amiért tiszteletem szeretném kifejezni a Berlinale összes szervezője számára. Kissé furcsa volt a közeg, de rájöttem, hogy ott ez elvárás, aminek meg kellett felelnem. A fotósok fotóztak, a tömeg ünnepelte a sztárokat, én meg kicsit mosolyogtam az egészen, mert olyan filmszerű volt minden, kívülről láttam az eseményeket. A díjátadón filmhangalkotóként mentem fel a színpadra, azt éreztem, hogy ez egy diplomáciai munka, ahol a filmhangalkotó szakmát képviselem, s korántsem kizárólag magyar vonatkozásban. Ez be is igazolódott a német és osztrák gratulációkkal. Az tény, hogy ezúttal mi valamit jobban csináltunk, mint a nagy angol vagy a német stúdiók, és ez nem technikai kérdés volt, mert azzal nem tudunk versenyezni, hanem emberi tényező kérdése. Én mindenek felett az emberi tényezőben hiszek. Úgy gondolom, hogy kollégáimmal együtt egyfajta minőségi faktort képviselünk, s ez egy dili, amit nem lehet pénzzel megfizetni, pedig meg kellene... Tavaly eljutottam oda, hogy komolyan megfordult a fejemben, hogy abbahagyom az egészet, elmegyek valami más szakmába, mert sem erkölcsi, sem anyagi megbecsülést nem kaptunk, és nagyon el voltam keseredve. Egy évet adtam magamnak. És most jött ez a díj... Most ismét vannak terveim, felelősséget érzek, hogy ezentúl még jobban dolgozzunk, behozzuk a nemzetközi lemaradást, továbblépjünk, fel tudjunk „mászni” az európai színtérre. Szeretnék normális körülmények között élni és dolgozni. Több megkeresést kaptunk a Berlinale óta, remélem, hogy ez a díj majd emeli a magyar filmhangosok szaktekintélyét és megbecsültségét.
Ami a gerjesztett vitát illeti: a zsűri a „kiemelkedő művészeti tevékenység” kategóriában „Best Sound Design” díjat adott ki, ifj. Erdélyi Gábor és Székely Tamás részére. Az elismerést a legjobb hangtervezésért adták. A film végefőcímén fel vannak tüntetve az alkotók. A hangvágó hangtervező a rendezővel, zeneszerzőkkel és a hangmérnökkel együtt dolgozik a hangkép kialakításán, mindegyikük munkája hatással lehet a másikra, befolyásolhatja a hangi végeredményt. Ezért köszöntem meg munkatársaimnak a csapatmunkát.
Annak ellenére, hogy a díjat nem a nálunk „megszokott” hangmérnöki munkáért ítélték oda, tudtommal elbírálás alatt áll Kovács György hangmérnök kérése, hogy a film keverő hangmérnökeként az ő neve sound designer-ként is fel legyen tüntetve a díjazottak között – ennek végeredménye hamarosan kiderül majd. [Valóban kiderült: ld. hétfői hírünket – szerk.] Egyéb „negatív visszhangokról” a rendező kérésére nem szeretnék beszélni a film sikere és a filmalkotók védelme érdekében. Nagyon szeretném, ha mindenki tudna örülni a díjnak, mert nem mindennapi jutalom ez a magyar filmgyártás és a tisztességesen alkotó magyar emberek számára!
