Az egyre erősödő horvát film a fesztiválokat tekintve is remekül teljesít A nemzeti pulai mustrát remekül kiegészítik a Motovun, Split, Veliki Tábor, Zágráb helyszíneken tartott nemzetközi rendezvények. Legtöbbjük az elsőfilmes alkotókat célozza meg, még sincs köztük átfedés.
Boris T. Matic, a fesztivál ötletgazdája és főembere mértékadó színtérré kívánja formálni a horvát fővárost. A szervezéssel semmi gond nem akadt, ami nem minden fiatal szemléről mondható el. A versenyprogramon kívül tematikus szekciók gazdagították a kínálatot. A Moj prvi film (Az én első filmem) klasszikussá vált alkotók pályakezdő munkáit állította sorba. Az idei kötelező Antonioni– Bergman páros délszláv példaképekkel szerepelt együtt a vásznon. Igazi csemege volt a horvát filmkritika és filmoktatás atyjának, Ante Peterlicnek (1936-2007) a Slueajni zivot (Accidental Life, 1969) című filmje, amelyre akkoriban még a Cahiers du cinéma is fölkapta a fejét.
Ebben a szellemi közegben jelenhetett meg harminc ország mintegy nyolcvan filmje. A retrospektív háttér szépen kiemelte a most induló rendezők teljesítményét. A nagyjátékfilmek közül az orosz Izganie (The Banishment – Andrej Zvjagincev) nyert, a film egy vidéki család harmóniájának a szétfoszlásáról szól. A kisjátékfilmekből egy bosnyákot díjaztak. A Staja znam (What Do I Know – Selja Kamerié, Timur Makarevié) gyermekszereplői az igaz szerelem örök kérdését boncolgatták: örök-e az igaz szerelem? A háborút jól ismerő országban a szimpátiát a dokumentumfilmek sorából az izraeli The Alpha Diaries (Yaniv Berman) keltette föl; a film a palesztin határnál szolgáló izraeli katona mindennapjairól szól 65 percben. A közönség a Control (Anton Corbijn) című produkciónak ítélte díját. A film Ian Curtis életéről készült. Ő volt az emblematikus Joy Division (brit underground, a hetvenes évek nagy punk-rock erjedése) apafigurája. Ennyit a díjakról, a Zlatna Kolicákról (Arany Kocsi).
Ami a programot illeti, kiemelném még az Izbori (Elections) blokkot. Ennek keretén belül olyan játék- és dokumentumfilmeket vetítettek, amelyek a választásokat tették meg témájuknak. Emlékezetes győzelmek, kudarcok, elcsalt és elvesztett voksolások. Érdekes és szokatlan fogás, ha a horvátországi, ekkor még csak esedékes előrehozott választásokra gondolunk.
A Zágrábi Filmfesztivál is sokat segíthet a horvátoknak abban, hogy újrapozícionálhassák magukat a filmművészet kortárs porondján, ami nem kis munka, ha egy háborúból kilábaló, történelmét most író fiatal államról beszélünk. De talán épp ezért volt és van olyan érzésem, hogy náluk a kultúra most még igazi esemény. A mozgóképnek pedig komoly szerepet szánnak...
