Sosem könnyű egy kerek évforduló utáni eseményt megrendezni, mert ezek általában sok nagy nevet hoznak, és sok pénzt visznek, a rákövetkező évben pedig nehéz az ünnepélyes évforduló pompáját felülmúlni. Talán ez érződött az idei fesztiválon is, ahol kevesebb volt az igazán nagy sztár és a meghívottak közül is többen maradtak távol.

Elfoglaltsága miatt nem jött Luc Besson, akinek Angel-A című filmje ennek ellenére a közönség egyik kedvence volt. A fekete-fehér ’angyali színjáték’ főszereplői egy piti bűnöző és egy nyakigláb, hidrogénszőke angyal, aki nem csak úgy néz ki, mint egy Gucci-modell, hanem az is. Gyaníthatóan nem ez lesz a Besson életmű legemlékezetesebb darabja, de mindenképpen jó szórakozást nyújt az Angel-A, és bizony ez sem utolsó szempont egy fesztivál filmjeinek megítélésénél. A speciális effektusokban bővelkedő képsorok egyszerre idézik Wenders Berlin fölött az ég című filmjét és Herb Ritts divatfotós képeinek világát. Szintén lemondta megjelenését Jacqueline Bisset francia színésznő, aki a The Fine Art of Love című John Irvin filmmel érkezett volna. A színésznő most sem okoz csalódást a vásznon a kegyetlen és pénzéhes iskolaigazgatónő szerepében, a film viszont annál inkább.

Itt volt viszont a dél-koreai Kim Ki-duk, akinek Time (Shi Gan) című filmje nyitotta az idei Karlovy Vary-i mustrát. Mint filmjeinek többsége ez is a szerelemről szól és az idő múlásának kegyetlenségéről ezúttal is költői módon, ám ezúttal plasztikai sebészeti beavatkozások elborzasztó képeivel fűszerezve. A történet szerint ugyanis a hősnő szépészeti műtéteknek veti alá magát, hogy az évek múlásával is izgalmas maradjon szerelme számára. Kim Ki-duk nem titkolt szándéka, hogy felhívja a közönség figyelmét a hazájában igen nagy népszerűségnek örvendő szépészeti beavatkozások kétélű természetére, és arra, milyen hiú ábrándot is kergetnek azok, akik ettől várják a boldogságot. A fesztivál spanyol kedvence Pedro Almodóvar volt, aki maga helyett színésznőit küldte a fürdővárosba. A Volverre is igaz, csakúgy, mint a már említett Besson- és Kim Ki-duk-filmekre, hogy szépen illeszkednek alkotóik életművébe, és vitathatatlanul magukon hordozzák alkotóik kézjegyét, mégsem ezek azok a filmek, amelyekről a leginkább emlékezni fogunk rájuk.

Egyre gyakoribb, hogy neves színészek állnak a kamera másik oldalára, hogy megmutassák mi mindent lestek el azoktól a rendezőóriásoktól, akikkel pályájuk során együtt dolgoztak. Az idei fesztivál legnagyobb sztárja kétségtelenül a kubai származású Andy Garcia volt, aki már többször bebizonyította, hogy nem csak remek színész, de zenésznek és zeneszerzőnek se utolsó. Fél tucat független film producersége után Garcia úgy döntött rendezőként is bemutatkozik, amelynek eredménye a The Lost City című meglehetősen személyes hangvételű filmje. De szerepelt a programban Steve Buscemi harmadik nagyjátékfilmes rendezése a Lonesome Jim című amerikai kisvárosi románc.

Míg a legtöbb rendező tudatosan törekszik a szerzőiségre, az angol Michael Winterbottom leginkább ’anti-author’-ként szereti magát definiálni, és szánt szándékkal választ egymástól gyökeresen eltérő projekteket. Karlovy Varyban két filmmel is szerepelt a programban, a dokumentarista Road to Guantanamo igaz történetet mesél el, az A Cock and Bull Story pedig Laurence Sterne 18. században írott történetének a Tristram Shandy-nek sajátos feldolgozása. Winterbottomhoz hasonlóan Steven Soderbergh is szívesen jár-kel a műfajok és stílusok között, és emellett ugyanolyan szakértelemmel vezeti a legnagyobb sztárokat, mint az amatőr szereplőket a fesztiválon bemutatott, alacsony költségvetéssel készült Bubble-ben. Talán, ha nem Közép-Európába születik már rég világsztár lenne Ana Geislerová, akinek karakterformálását már számos nemzetközi díjjal jutalmazták. Karlovy Vary-ban több filmjét is láthatta a közönség, köztük a nagy kedvencet Bohdan Sláma Something Like Happiness-ét, vagy Jan Hrebejk Beauty in Trouble-jét, Jan Svankmajer Lunacy-jét.

Még ha idén kevesebb is volt a sztárvendég, a gazdag programban mindenki bőséggel találhatott kedvére valót. A filmek mellett pedig szabadtéri koncertek, lacipecsenyések, gyógykutak és patinás fürdők várták a fesztiválozókat.