Gárdos Péter: Hajnali láz

A film meglepően jól szerepelt a közönségszavazáson, ráadásul idős rendező bejáratott kézjegyű, nem igazán kísérletező, biztosra menő mozijáról van szó. A román közönség pedig elég jól fogadta a Saul fiát is nemrég, úgyhogy lehetne próbát tenni. Ja, és erdélyi magyar színész is játszik benne, ami mégegy pont.

„A Hajnali láz végsősoron inkább régisulis magyar szerzői moziként működik, semmint újgenerációs közönségfilmként, de ez előnyére válik.” (Csiger Ádám)

Olmo Omerzu: Rodinny film / Family Film

Van benne kutya (természetesen az állatos szekcióból származik), az pedig mindig jó közönségmágnes. De több van ebben a filmben olcsó dogploitationnél: egy felsőosztálybéli cseh család szétesését mutatja be nagyszerű képekben. Az egyetlen igazán emberi karakter természetesen a kutya.

Charlie Kaufman, Duke Johnson: Anomalisa

Olyan nincs, hogy egy Charlie Kaufman-filmnek csak két vetítése legyen Romániában, és én mindkettőt lekéstem. De nemcsak azért lenne okos döntés vetíteni ezt a filmet:

„Mélyen emberi történet az Anomalisa, amelyben a fájdalom, a szomorúság, a magány, a boldogság, az esetlenség és értelmetlenség érzéseit egyszerre tapasztalhatjuk meg, és mégsem érezzük túlzásnak, hanem sokkal inkább valószerűnek.” (Búzás Anna)

Alex van Warmerdam: Schneider vs. Bax

Aki emlékszik a tavalyelőtti Borgmanra, az tudja, hogy egy egészégesen fekete humorú, bizarr ízlésű holland rendezőről van szó, aki annál inkább lubickol a jelenetekben, minél inkább abszurdak azok. A két bérgyilkos vicces, szinte tarantinós összeugrasztásáról szóló film ugyan nem üt akkorát, mint a Borgman, de jópár gonosz kacajt kivált a nézőből.

Jack Zagha Kababie: Almacenados / Warehoused (Raktáron)

Egy teljes meglepetés: kis büdzséjű, kétszereplős, egyhelyszínes, abszurdot súroló kamaradráma, ami másfél órán keresztül mégis rettenetesen nézetteti magát, annak ellenére, vagy épp azért, mert nem történik semmi. Egy kivénhedt raktárőrnek egy hete van, hogy átadja tudását az éppen érkező fiatal utánpótlásnak. (De mi is ez a tudás?) Ez bizony jobb, mint bármelyik korai Kevin Smith-film!

Cesc Gay: Truman

Ez a film is lement már Magyarországon, viszonylagos sikerrel, írtunk is róla, meg eléggé középutas is, ami a közönségsiker és a kritikusi értékelés közti pászmát illeti. És van benne kutya!

„A film dramedy, amibe a főhősök meghitt barátságából és ellentétes jelleméből fakadó humor éppúgy jutott, mint feketés, keserédes tragikomikum, bár a Trumannak inkább az utóbbi az erőssége.” (Csiger Ádám)

Dominik Wessely: Nellys Abenteuer (Nelly kalandjai)

Ez a tinikről (és tiniknek) szóló film roppant népszerű volt a közönségszavazáson, ráadásul német-román koprodukció, ami részben itt forgott, úgyhogy ezen sem kellene sokat agyalni. Egy 13 éves lány romániai kalandjairól szól, amiben a jófiúk románok és a gonoszak németek. Ez a műfaj egyébként is fájdalmasan alulreprezentált, pedig ez az a kor, amikor rá lehet szoktatni az fiatalokat a mozira.

Bentley Dean, Martin Butler: Tanna

A maga giccses momentumaival együtt is igazi, őszinte film, és egyben ritkaság, amit teljes egészében vanuatui őslakosok történetéből és szereplésével forgattak, ráadásul pontszámban alig maradt el a versenyszekció közönségdíjasától.

„Sematikus történetnek tűnik, de létjogosultságát igazolja az, hogy megtörtént, és hogy hát tényleg ilyen történetekkel van (volt) tele a világ. Ami kiemeli, az a sok őszinte, naiv arc, akik ugye saját magukat játsszák, valamint a törzs természetes reakciója a tragikus végkifejletre.” (Jakab-Benke Nándor)

Marina Seresesky: La puerta abierta / The Open Door (Nyitott kapu)

Ez a film nyerte a közönségdíjat, legalábbis a versenyszekciós filmek közül. Erre mondják angolul hogy no-brainer.

„Megmarad szórakoztató és megható dramedynek, ami leginkább a második esélyekről szól, mind a (választott és nem választott) család, mind a nagybetűs élet kontextusában.” (Németh Előd Szabolcs)

Ciro Guerra: El abrazo de la serpiente / A kígyó ölelése

A film Magyarországon ment már a mozikban, úgyhogy nem teljesen elrugaszkodott ötlet ennek a – Herzog filmjeinek és a dél-amerikai őslakosoknak egyaránt tiszteletet állító – elszállós mozinak a forgalmazása.

„A mindenütt, mindenben rejlő metaforák arra ösztönözhetnek, hogy tudatosabban éljünk, vegyük észre már a szépet, figyeljünk oda jobban a természetre és magunkra, s akkor tán a tékozlás állandó bűntudata sem gyötörne.” (Ferenczi Szilárd)