Alig hűlt ki a kolozsvári Főtér az ott tolongó nézők után, mi már azon spekulálunk, hogy mely filmek lennének rendes mozis forgalmazásra alkalmasak – a több mint kétszázból. Megjegyzés: a következő filmekről egyelőre nem tudni, hogy lesznek-e moziban, s ha lesznek, még nincs róluk hivatalos bejelentés vagy dátum. Ha viszont valakinek hozzáfűznivalója van, fűzze hozzá!

Vénusz bundában / La Vénus à la fourrure / Venus in Fur

Ugyan nem mindenki imádta egyöntetűen ezt a filmet (de azért sokan igen), viszont Polanski nevében még mindig elég vonzerő kéne legyen, hogy eladjanak vele pár mozijegyet. Ha meg nem, akkor még mindig ott a combfixes néni, akit plakátra lehet tenni...

L'écume des jours / Tajtékos napok

„Amikor az ember azt hinné, hogy idén a franciák már nem tudnak rálicitálni a Holy Motors öncélúan tomboló szürrealizmusára, akkor Michel Gondry bebizonyítja, hogy igenis rá tudnak.”

Ugyan a film kicsit már régicske (Magyarországon pont egy éve futott a mozikban), de egyes forgalmazókat ez sohasem zavart. S valljuk be: az itteniek beszopták rendesen az Amélie-t, úgyhogy egy, még annál is dilisebb világra vevők kéne legyenek. Ráadásul kapott egy kisebbfajta díjacskát is (igaz, csak a frankofón diákzsűriét), úgyhogy talán nem lenne reménytelen ezt bepótolni.

Ezerízű szerelem / Dabba / The Lunchbox

„A film vége sincs elrontva. Egyébként a történet minden részletének ereje és finom humora van, a helyszínek és bizonyos jelenetek hangulata pedig teljesen lenyűgöző. Elégedetten távozhatunk a moziból – vagy talán mégsem: jó lenne tudni azoknak az ínycsiklandó küllemű indiai finomságoknak a receptjét.”

Az indiai közeg talán riaszt egy bizonyos réteget, de a film a magyarországi forgalmazásban már megállta a helyét, ráadásul megintcsak egy szélesebb közönségek által elérhető filmről van szó, sőt, kaja is van benne, ami mindig jó.

Csókok és gólok / La gran familia española

„A könnyfakasztó finálé a család összetartó erejének és a szilárd emberi kapcsolatoknak a nagyszerűségét hirdeti. Nem túl fajsúlyos „jó közérzet”-film ez, mediterrán vidámsággal és nagy érzelmi fellángolásokkal, sok mókával és szipogással, humorral és elérzékenyüléssel, s azzal a megingathatatlan bizonyossággal, hogy minden ellenkező híresztelés dacára az élet alapvetően szép.”

Magyarországon már le is futott a mozikban, az átlag néplélek pedig mindig is fogékony volt a focira meg a vígjátékra, ráadásul az idén vébé-év is van. Szóval ezen se kéne sokat kotolni.

Stockholm

„A nyitó bulijelenet első pár percében ugyanolyan, régi kaptafára épülő, hadarósan hebehurgya, habogó spanyol tinifilmnek tűnik a Stockholm, amikor viszont igazán elkezdődik, akkor egyre izgalmasabb lesz. Aura Garrido befutás előtt álló fiatal színésznő nagyszerű a szerepében, róla és a rendezőről is bizonyosan hallunk még.”

A fesztivál fődíjas filmjét forgalmazni: no-brainer. Remélhetőleg már egyeztetnek is róla. Az a jó a Stockholmban, hogy nem egy intellektuális erőfeszítés megérteni, viszont a fiatal közönség nagyon is magára ismerhet benne.

Calvary / Kálvária

„McDonagh torokszorító szépségű Kálváriáján azt a latort feszítik, aki tanúságot tett, és végül megingásai és hibái ellenére sem adta fel hitét, hivatását, értékrendjét. Brendan Gleeson csodálatosan finom és érzékeny alakítása még egyet emel az önmagábant is erőteljes történeten.”

A magyarországi forgalmazó már visszatáncolt ettől, pedig a film tökéletes fúziója a létfontosságú kérdéseket feszegető kortárs drámának, az ír felhangokkal is operáló vígjátéknak és a nyomozós filmnek. Keserédes, gyönyörű, s ugyan katolikus, de talán egy túlnyomórészt ortodox országban is megértenék. Vagy nem...

Still Life

„Ha a sok fejlődő világbeli törekvő létharc után egy letisztult, szelíd filmet szeretnénk nézni a civilizált elhagyatottságról, ajánlom ezt a melankolikus, de finom ecsettel festett Csendéletet.”

Uberto Pasolini (semmi köze ahhoz a Pasolinihez) második nagyjátékfilmje ugyan nem annyira harsány, mint a pár évvel ezelőtti, szintén TIFF-es Machan, viszont sokkal érzékenyebb, és szintén a versenyszekció közönségdíjasa. Ennél jobban nem is kéne elmagyarázni, hogy miért lenne jó moziban is látni.

Boyhood / Sráckor

A TIFF zárófilmje volt, prohibitív hossza ellenére óriási tömeget vonzott a Főtérre, és nem véletlenül. Még ha filmként nem is működne, akkor is roppant izgalmas, egyedi PR-sor lenne a „12 éven keresztül forgatott film a felnövésről”. Viszont filmként is működik. Szó mi szó: igencsak lehetséges, hogy valaki összekapja magát és megvegye forgalmazásra, hivatalos dátum viszont egyelőre nincs. Kritikánk hamarosan érkezik.

Philomena – Határtalan szerelem

„Ha valaki az idei év filmfelhozatala láttán kezdené elveszteni a hitét a moziban, az vegye a fáradtságot, és tekintse meg Stephen Frears legújabb alkotását. Főhőse egy alapvetően teljesen hétköznapi idős hölgy, akitől az ír katolikus klérus morális mélypontjaként számon tartott Magdolna nővérek ötven évvel ezelőtt elragadták kisfiát, akit most vissza szeretne kapni.”

Igazi tearjerker, Chirilov is szinte sírt, amikor bejelentette, hogy nem lesz moziban. 4 Oscarra volt jelölve, ez még a zombi-közönségnek (nem én mondtam, hanem Jarmusch) is kellene jelentsen annyit, hogy beüljön rá. És Judi Dench zseniális, ebben az egyben még az is egyetért, aki nem tudta leereszteni pajzsait a film közben.

Snowpiercer

„Az év sci-fije! – bár tisztesen elcsépelték a frázist az utóbbi másfél évben, most kivételesen igaz: a kultikussá hype-olt Snowpiercer tényleg a zsáner legjobban összerakott alkotása az elmúlt időszakból.”

A TIFF-en háromszor is vetítették, becsületesen megtöltötte a Főteret. Bezzeg A holnap határa című sci-fi kötelezően lemegy, mert egyrészt benne van Tom Cruise, másrészt meg az éves moziprogramot, úgy tűnik, automatizált robotok csinálják, a hollywoodi stúdiók termése alapján. De ezt nagy butaság lenne kihagyni. Mert tényleg az év sci-fije.