Váró Kata Anna

Váró Kata Anna

Debreceni filmesztéta, film- és színházkritikus, egyetemi tanár. 

Váró Kata Anna Kecskeméten született, tanulmányait a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte. Az Angol-Amerikai Intézetben angol nyelv- és irodalomszakos tanári diplomát szerzett, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Mozgóképkultúra és Médiaismeret szakán szerzett szakirányú diplomát. Doktori címét a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte meg. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Anglisztika Intézetének oktatója, mellette a Debreceni Egyetemen tart filmes és kommunkációs órákat, valamint az egyetemen újonnan alakult Művészeti Központjában a Művészeti Tanács tagja. A Csokonai Színház Nívódíj-bizottságának is a tagja.

Írásai többek közt a Nagyvilágban, a Kritikában, a Filmkultúrában és a Műútban jelentek meg. A Műúttól művészeti írás kategóriában nívódíjat kapott. A debreceni Malter filmfesztivál állandó zsűritagja és szervezője. A felvidéki Cinematik Piestany filmfesztivál állandó programválogatója.

2004 óta a Filmtett állandó szerzője. 60 filmfesztiválon vett részt szerte a világban. Rendszeresen tudósít Cannes-ból, Velencéből, a Sundance-ről, Edinburgh-ból, Rotterdamból. A FIPRESCI-zsűri tagja volt Szlovákiában és a Velencei Filmfesztiválon.

Írásai a Filmtetten (112)

Meglepetések – Edinburgh-i gondolatok 3.

2008. július 2.

Megfázva bár, de törve nem érkeztem haza Edinburgh-ből, azzal a jóleső érzéssel, hogy a fesztivál most is tartogatott meglepetéseket, és mint lenni szokott, most sem feltétlenül onnan jöttek ezek a meglepetések, ahonnan az ember a legjobban várta volna őket.

Rémségek (nem is olyan) kicsiny fesztiválja – Edinburgh-i gondolatok 2.

2008. június 26.

Annak ellenére, hogy mindig is félős voltam, szeretem időről időre tesztelni magam: mitől tud egy film olyan hatással lenni rám, hogy még hetekig nem kapcsolom le a villanyt éjszakára, és mi az, amitől mindenki kiugrik a székéből körülöttem – én meg csak nézek (mint a moziban), hogy mi is itt a probléma. Ez utóbbi persze a ritkább, de előfordult már.

Változó idők – Edinburgh-i gondolatok 1.

2008. június 20.

2001-ben jártam először az Edinburgh-i Filmfesztiválon és azonnal beleszerettem a városba, a skót akcentusba, a párhuzamosan zajló és gomba módra szaporodó fesztiválok hangulatába. Bízhattam benne, hogy itt mindig színvonalas a válogatás, nem is beszélve a brit filmekről, amelyek bemutatásában Edinburgh mindig is az élen járt.

Cannes-összefoglaló

2008. május 30.

Szinte hihetetlen, hogy már pár napja vége a fesztiválnak, és az még hihetetlenebb és szomorúbb látni, amikor a fesztiválpalota kezd elnéptelenedni. Múlt pénteken már bezárt a Market, és a sajtósok egy része is elszivárgott még a zárógála előtt. Egyedül annak nem kell sajnálkoznia, aki lemaradt a zárófilmről...

Szorítunk a Deltáért – Cannes-napló III.

2008. május 25.

Az utóbbi napok már szinte csak az esélylatolgatásról szólnak. A versenyfilmeket a mai napon még újból levetítik, hogy aki lemaradt róluk, még egy utolsó alkalommal megnézhesse őket. Nem könnyű megjósolni, hogy ki viszi haza a fődíjat, mert sok jó, nézhető, de kevés kiugró film van versenyben.

Indiana Jonestól Penélope Cruzig – Cannes-napló II.

2008. május 19.

Az elmúlt két-három nap esővel, fullasztóan párás, nyomott hangulatban telt. Tegnap már bizakodtam, hogy vége lesz, de az esti vetítésről jövet olyan zuhogó eső kapott el, hogy teljesen felesleges volt az ernyő, úgy is bőrig áztam. Most viszont, a vasárnapnak, vagy az Indiana Jones-őrületnek köszönhetően még a nap is kisütött.

Sorban állásaim története – Cannes-napló I.

2008. május 17.

Már most tudom, hogy hiányozni fog a fotósok kiabálása, meg a sajtóiroda nyüzsgése, ahol mindig akad partner arra, hogy együtt szidjuk az örökké akadozó és meg-meg szakadó internetkapcsolatot, vagy hogy egy emberként pattanjuk fel az ablakhoz bámészkodni, amikor egy-egy híresség éppen bemegy vagy távozik a sajtókonferenciáról.

Megéri?! – Sundance filmfesztivál, 2008. január 17–27., Park City, Utah

2008. február 13.

Valahányszor megemlítem, hogy a Sundance Filmfesztivál egyike azoknak, amelyeket működésem kezdete óta visszatérően látogatok, rendszerint megkérdezik: megéri-e nekem elutazni a világ végére, hogy aztán kis hazám kis sajtótermékeinek (ez utóbbit a nevükben is kikérem magamnak!) az amerikai függetlenfilm legfontosabb eseményéről tudósítsak?

Váró Kata Anna

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc, rövidfilmből kirügyezett horrorfilmed?

Szavazó

Melyik a kedvenc, rövidfilmből kirügyezett horrorfilmed?

Friss film és sorozat