Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 2. rész: Weekend, Beast, Babycall, Le moine (The Monk)

2012. június 3.

Gay párocska próbálja felfedezni kapcsolatuk mélységeit. Egy férj szerelme birtoklási vággyá, erőszakká és gyűlöletté változik, visszafordíthatatlanul. Egy kialvatlan, meggyötört lelkű, egyedülálló anyával rémítő játékot játszik az idegrendszere. Egy tiszta szívű szerzetest megkísért a Gonosz – kitalálnád, milyen formát öltve? A TIFF második napján is láttunk jó filmeket.

És boldogan éltek, míg... – Nicholas Stoller: The Five-Year Engagement / Ötéves jegyesség

2012. május 16.

Szilveszter éjszakáján az ünneplő városban egy izgatott férfiember próbálja eljátszani a „hirtelen közbejött” tervváltoztatás spontaneitását, hogy mit sem sejtő kedvesét még jobban meglepje a pontosan kigondolt és káprázatosra fabrikált leánykéréssel. Megható mondatok a kivilágított erkélyen; igen! – rebegi az ifjú ara. Csillogó szempárok, felemelő zene, révbe ért életek. Vége. Így, vagy a téma hasonló variációjával mutatja be a szerelem mindent elsöprő győzelmét az átlag romkom. Csakhogy a kihívás valójában ezután kezdődik. Az Ötéves jegyesség a mézeshetek hormondömpingje utáni hétköznapok izgalmáról, az együttmaradás útvesztőiről, és a szerelem fenntartásáról szóló keserédes komédia.

Fele se tréfa (sajnos) – Jon Hurwitz, Hayden Schlossberg: American Reunion / Amerikai pite: A találkozó

2012. április 27.

Mi lesz abból, ha az Amerikai pite régi jó csapata összejön még egy utolsó erőbedobásra? Kitaláljuk? Gyerekes csínyek. Ízléstelen viccek. Alig takart női aktok. Kínos szituk. Részeges bulik. Baráti szívatások. Senki többet? Nem, sajnos, ha valaki többet várna el a szériától, az annyival maradna, mintha Stiflernek akarná elmagyarázni az emberi jogokat.

Hófehérke és a mesemorfológia – Tarsem Singh: Mirror Mirror / Tükröm, tükröm

2012. március 27.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy megunhatatlan mese, amelyet a gonosz hollywoodi producerek elraboltak, hogy kényük-kedvük szerint átdolgozva, üzenetét meghazudtolva minduntalan magamutogatásra kényszerítsék a Hatalmas Anyagi Nyereség kizárólagos örömére. Híre kerekedett azonban ennek a gaztettnek, és nyomába eredtek a megmentő lovagok, hogy ki színészi tehetségével, ki humoros beszédével, ki fantáziadús látványosságokkal enyhítse a szegény mese megaláztatását, míg a moziműsorról lekerülve, újra évtizedes álomba merülhet, a méltóságteljes „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” befejezésről álmodva.

Kolozsvár megér egy filmfesztet – III. Comedy Cluj Nemzetközi Filmfesztivál, Kolozsvár, 2011. október 14–23.

2011. október 25.

Sőt, akár még többet is. Ha a három évvel ezelőtt megjelent vígjáték-fesztivál még csupán egy újabb próbálkozásnak tűnt az entertainment business kihasználására, a Comedy Cluj mára bebizonyította, hogy nem esett áldozatául a fesztiválok gyermekbetegségeinek, és ha még nem is állta ki az idők próbáját, az első száz métert már lefutotta ez irányba.

Vicces, komplex, viszonyok. – Glenn Ficarra, John Requa: Crazy, Stupid, Love. / Őrült, dilis, szerelem.

2011. szeptember 20.

Steve Carell egy középkorú baleket játszik, akire egyszer csak ráomlik már régóta túlságosan magától érthetődőnek vett élete: felesége felfedi hűtlenségét, és válni akar. Az esténként a helyi szinglibárban felszarvazásán kesergő főhősünket szárnya alá veszi egy profi nőcsábász, hogy majd saját képére és hasonlatosságára formálja. Amíg Cal mindenfajta kalandokkal teli átalakulásán derülünk, önkéntelenül beleszeretünk a saját kis drámáikat élő szereplőkbe, akik humorral és öniróniával próbálnak meg úrrá lenni ezen a gyönyörű, felforgató érzelmen.

Gyerekekből felnőtteknek – Stephen J. Anderson, Don Hall: Winnie the Pooh / Micimackó

2011. július 21.

Kétféle hagyomány közül kellett választania a Disney-gárdának a legújabb egészestés Micimackó elkészítésekor: a szülői zsebet megcélzó „cuki-színes-vegyük-meg”-franchise folytatása, vagy az eredeti A. A. Milne-gyerekkönyvek adaptációja. Megnyugtató látni, hogy a 3D és számítógéppel generált képek riasztó méretű térhódításának korában a rajzfilmóriás képes volt egy valódi, gyerekeknek szánt, a szó minden értelmében mesefilmet létrehozni, amely felnőttes kétértelműségek és agresszív szuperhősök nélkül is élvezetes maradt.

Pálfordulás: hátsó, szándék nélkül – Greg Mottola: Paul

2011. április 29.

Két középkorú brit képregényrajongó útnak indul, hogy bejárja Amerika leghíresebb, a popkultúra által földönkívülit látott zónának titulált helyszíneit. Útközben találkoznak a road-movie sztereotip karaktereivel: izomagyú redneck-ekkel, akik beléjük kötnek, egy túlbuzgó keresztény vénlánnyal, aki hitében megrendülve be akarja pótolni az elmulasztott harminc esztendőt, valamint a sci-fi műfaji elvárásainak megfelelően egy valódi marslakóval és a nyomában loholó elengedhetetlen kosztümös-napszemüveges titkosügynökökkel.

Idegenek a gondolán – Florian Henckel von Donnersmarck: The Tourist / Az utazó

2011. január 18.

Remake-ről jót vagy semmit – ha ezt megszívlelném, egy üres lap is elég lenne Az utazó jellemzéséhez. Hiszen minek elkedvetleníteni a jóhiszemű nagyérdeműt, ha már úgyis hagyta magát elkábítani a fényes csillagok, a bámulatos cselszövések és mesés helyszínek által? Ha viszont még nem, akkor íme az elrettentő valóság.

A hatodik érzés: időpocsékolás – Burr Steers: Charlie St. Cloud halála és élete

2010. november 15.

Bevallom, előítéletekkel ültem le megnézni Charlie St. Cloud halála és életét. Unalmas, közhelyes, szirupos filmre készültem, de ásítozás helyett inkább idegesen követtem az irritálóan tökéletesen fényképezett, kliséket és mondanivalót is hiányoló, érzelgős helyett lehangoló filmet. Mint egy kicsengetési kártyára írt idézet: igaza van, passzol is a pillanathoz, de senkit sem érdekel – és valahogy nem arról szól, ami a témával kapcsolatban bennünk felmerülne.