Tágra nyitott szemek – Interjú Ernie Vincze film- és televíziós operatőrrel

2011. február 18.

James Ivory fedezte fel magának, akivel két filmet forgatott, később Madonnát fényképezte kalandfilmben Hongkongban, de készített holokausztdrámát is Rutger Hauerrel. A 68 éves operatőrrel, a Brit Filmoperatőrök Szövetsége (BSC) tagjával tagjával londoni otthonában beszélgettünk.

Nonkonformista antihősök – Don Siegel-portré 2.

2010. december 20.

Don Siegel magányos antihősei sodródnak, de nem tehetetlenül. Nem alkusznak meg, mindvégig küzdenek az ellenük összeesküdött erők ellen. Siegel filmjeiben előbb lőnek, aztán gondolkodnak. Vagy nem is gondolkodnak.

Ponyvaregények és realizmus – Don Siegel-portré 1.

2010. december 17.

A San Sebastián-i Filmfesztivál idei retrospektívjének alanyát, Don Siegelt sokan Clint Eastwood star vehicle-jeinek bérmunkás rendezőjeként könyvelték el. Öt közös munkájukon túlmenően mégis sokkal több ő, mint a 70-es évek erőszakfilmjeinek gyárosa. Valós idejű történések pergő prezentálásában volt a legerősebb. Hősei mind egy-két nap alatt sodródnak a végkifejlet felé.

Bergman hűséges – Beszélgetés Katinka Faragó producerrel

2010. november 15.

Katinka Faragó (74) a filmtörténet fontos szemtanúja. 1955 óta Ingmar Bergman munkatársaként, a maximumot megkövetelő mester mellett araszolt felfelé a ranglétrán: szkriptes naplóvezetőből előbb gyártásvezető, később producer lett, majd a Svéd Filmintézet és a Sandrew Metrodome produkciós igazgatója. A miskolci Cinefesten ő volt a játékfilmes zsűri elnöke, ott beszélgettünk vele.

Küzdelem a német identitásért – Interjú Moritz Bleibtreujal

2010. november 3.

Szívtiprónak indult, mint Til Schweiger (47) és Benno Fürmann (38), de mindig is bevállalósabb és intellektuálisabb színésztípus volt ahhoz, hogy szimplán bájgúnárként vigéckedjen a kamera előtt. A lé meg a Lola, a Szembesítés, a München, A Baader Meinhof csoport, a Free Rainer – A te tévéd is hazudik, az Elemi részecskék, az Ágnes öcsénk és A kísérlet 39 éves sztárjával a Londoni Filmfesztiválon beszéltünk.

A bullshit-barométer – A román újhullámról II.

2010. október 4.

A legjobb román filmek nem sztori-centrikus alkotások. Dramaturgiájukat a karakter diktálja. Altmanhoz hasonlóan hagyják élni, lélegezni „hőseiket”, akik gyakran elfuserált alakok, a kommunizmus hátramaradt emberi hordalékai. De minden jelenlegi hibájuk, múltbeli vétkük ellenére figyelemre és együttérzésre méltóak – vallják témaválasztásaikkal és emberábrázolásukkal a rendezők. Ebben áll a román film humanizmusa.

Miért jó a román film? – A román újhullámról I.

2010. október 1.

Sokan sokfélét írtak már a világban a román újhullám művészi hatásának „titkát”, sikerének „receptjét” fejtegetve. Nekem elsősorban e filmek emberábrázolása, a rendezők kelet-európai viszonyokon érlelt élet- és emberismerete, fanyar fekete humora és az emberi kapcsolatokról sugallt megállapításaik számítanak. A minimalista formanyelv, a hosszú snittek másodlagosak, csak az előbbiekből következnek.

Az „extatikus igazság” nyomában – Beszélgetés Werner Herzog filmrendezővel

2010. szeptember 20.

Kikiáltották már mindennek: megalománnak, zseninek, őrült, kiégett talentumnak. Klaus Kinski mellett passzív-agresszív szerepet töltött be, „se veled se nélküled” típusú kapcsolatuktól sistergett a mozivászon. Együttműködésük végeszakadtával nem igazán állt talpra játékfilmesként, így az elmúlt 30 évben „csak” a világ egyik legjobb dokumentumfilmeseként jegyezték. A 68 éves világcsavargóval a Thesszalonikiban beszéltünk, ahol Arany Alexander-díjat vett át életmű-retrospektívje alkalmából.

„Scorsesével dolgozni: házasság szex nélkül” – Interjú Thelma Schoonmaker vágóval

2010. szeptember 1.

30 éve minden egyes Scorsese-filmet ő illeszt össze. A 80-as években Michael Powell ifjú – csekély 35 esztendővel fiatalabb – felesége volt. A két brilliáns direktor társaságában töltött életéről és pályafutásáról a Karlovy Vary Filmfesztiválon mesélt, ahol retrospektívet rendeztek a londoni alkotópáros, Powell és a miskolci születésű Emeric Pressburger filmjeiből.

„A költőiség sosem melankolikus!” – Interjú Theo Angelopoulosz filmrendezővel

2010. július 27.

Theodoros mester Cannes dédelgetett kedvence volt a 70-es évek közepétől a 90-es évek végéig, aztán „kicsit” kiment a divatból. Az Odüsszeusz tekintete, Az örökkévalóság meg egy nap, a Vándorszínészek, az Utazás Kithiriába, a Táj a ködben, A gólya függő lépése és A méhész 75 éves alkotójával – aki 1992-ben Budapesten is megfordult egy retrospektív alkalmával – ezúttal a Berlini Filmfesztiválon beszéltünk.