Amerikai szépségek – Szerzőiség a klipművészetben 2.

2010. január 15.

A Propaganda Films a 90-es évekre a világ egyik legtermékenyebb klip-üzeme lett. A mennyiség szerencsére nem ment a minőség rovására, köszönhetően az olyan rendezőknek, mint David Fincher, Mark Romanek vagy Spike Jonze. Ezúttal a három nagyágyú életműve kerül górcső alá.

Kisfilmek a nagyvilágból – Szerzőiség a klipművészetben 1.

2010. január 8.

A videoklip-kultúra rendkívül izgalmas kutatási terep, mégis mindössze néhány cikk, elemzés látott napvilágot a témában. Debütáló tanulmánysorozatunkban a klipművészet azon legfontosabb rendezőit mutatjuk be, akik bebizonyították, hogy érdemes komolyan vennünk ezt a sokáig lenézett műfajt. Az első részben a szerzők megjelenéséig vezető rögös út, a kifejezési forma kialakulása kerül terítékre.

A nagy tökölés – Lynn Shelton: Humpday / A legmelegebb nap

2010. január 4.

Kevin Smith Zack és Miri pornót forgat című filmje után máris itt egy újabb mozi, aminek cselekménye egy felnőtteknek szóló film forgatása köré szerveződik. Ezúttal Ben és Andrew csap bele a lecsóba, ráadásul ők melegre veszik a figurát. A dokumentarista stílusban leforgatott A legmelegebb nap nézése közben ezen felül olyan érzésünk lehet, mintha egy játékfilmmé sűrített reality showt látnánk.

Egy lépés hátra – Kevin Tancharoen: Fame - Hírnév

2009. december 16.

Várható volt, hogy valakinek eszébe jut átgyúrni Alan Parker ismert musicaljét, a Fame-et, hiszen mostanában nagy divatja van a tini célközönségre építő, táncos-szerelmes filmeknek. Sajnos az is borítékolható volt, hogy az eredeti mű lebutított verzióját kapjuk majd a nyakunkba, amiből pont azok az elemek tűnnek el, amelyek értékessé tették a majd' 30 éves változatot.

A bosszú börtönében – F. Gary Gray: Law Abiding Citizen / Törvénytisztelő polgár

2009. december 7.

A Törvénytisztelő polgár egyik alapkérdése: mit tesz a kisember, ha végig kell néznie a legborzalmasabb dolgot, ami történhet vele, miközben sem a civilizált világtól, sem az égből nem várhat segítséget? A jellemtelen, jellegtelen, színtelen, szagtalan munkáiról ismert F. Gary Gray a Csak lazán!-kitérő után úgy döntött, hogy erkölcsi példamagyarázatokkal lepi meg nézőit, de azért nem kell megijedni: műve megmarad egy buta akciófilm szintjén.

Farkasok órája – Chris Weitz: The Twilight Saga: New Moon / Alkonyat – Újhold

2009. november 26.

A Weitz-tesók idei éve a vámpírok bűvöletében telt el. Míg Paul a Rémségek cirkuszával próbálta megfogni a tiniket, addig Chris lehetőséget kapott a Twilight következő felvonásának rendezésére. Nem kis feladat – több millió vérszomjas rajongónak kell megfelelni.

Mission: Impossible – Jim Jarmusch: The Limits of Control / Az irányítás határai

2009. november 24.

Egy új Jarmusch-film mindig fontos esemény, főleg annak, aki rajta tartja az ujját a kortárs filmművészet ütőerén. A független filmes mester most elkészítette a maga Antonioni-filmjét, de közben eltévedt saját univerzumában. Az irányítás határai embert próbáló darab: szinte az egész filmet teljes cselekménytelenség jellemzi.

A Blair Witch Ghost House Project – Oran Peli: Paranormal Activity / Parajelenségek

2009. november 19.

Éppen ma mutatják be Magyarországon is a Paranormal Activity című, minimális költségvetésű horrort, ami az USA-ban már a premier hetében elképesztő bevételeket hozott. A mozi teljes egészében a 10 éve bemutatott The Blair Witch Project formulájára épül, és bebizonyítja, hogy okosan is le lehet húzni egy filmről azt a bizonyos második (vagy sokadik) réteg bőrt.

Négyszer kettő néha nulla – Peter Billingsley: Couples Retreat / Páros mellékhatás

2009. november 5.

A Páros mellékhatás eredetileg nevetőszérumnak készült, de az alkotók hányaveti munkájának köszönhetően altató lett belőle. Kísérletezni lehet a szerrel, de a kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében mindenképp olvassa el a következő szöveget.

Emberek a havason – Dominic Sena: Whiteout / Vakító fehérség

2009. október 15.

Sokkal nagyobb dorgálást érdemelnek azok a filmek, melyek biztosra mennek, és kizárólag jól bevált klisékből építkeznek, mint az egyedi elgondolású, ám mégis félrecsúszott darabok. A Vakító fehérség sajnos az első kategóriába tartozik, ezért nem csoda, hogy fagyos fogadtatásban részesül.