A Film és a Forradalom – 1989 decembere a román játékfilmek tükrében

2015. január 26.

2006-ban, amikor az új román mozi három jelentős filmjét (Hogyan éltem túl a világvégét?; Forradalmárok; Jelszó: a papír kékre vált)¹, mutatták be alig egyetlen hónap leforgása alatt, egyes elemzők elkeseredtek e filmek mesterkéltsége miatt, és felrótták, hogy a román rendezők (a „régi gárda” nyomdokaiba lépő „újhullámosok”) túlságosan is nagy jelentőséget tulajdonítanak a Forradalomnak. Ez persze nem rettentette el a román filmeseket attól, hogy továbbra is ihletet merítsenek az 1989 decemberi – temesvári, bukaresti, és nem csak ottani – eseményekből.

// Cikkek

A takonybuborék leereszt – Bobby és Peter Farrelly: Dumb and Dumber To / Dumb és Dumber kettyó

2014. december 15.

„Semmi pánik, limuzinsofőr vagyok!” – mondta két évtizeddel ezelőtt Dumb, majd látványosan kizuhant a reptéri kifutóra. Ez csak egy, a Farelly testvérek sokkoló debütálásának sok-sok idézhető momentuma közül, és noha a szó szerint nevetségesen megkésett, és alapvetően indokolatlannak tűnő folytatásból jóval nehezebb ilyen és ehhez hasonló, bámulatosan ragadós hülyeségeket kiszemezgetni, pánikra jelen esetben sincs ok, ugyanis a második Dumb és Dumber film is pusztító baromság.

// Cikkek

„Life is cruel, Comedy Cluj is cool” – 6. Comedy Cluj Nemzetközi Filmfesztivál – Kolozsvár, 2014. október 10–19.

2014. október 20.

Ezzel a szlogennel és a hozzá tartozó sárga kaméleonnal, naponta frissülő kiadvánnyal, fiatal, de nem feltétlen ügyetlen önkéntesekkel, valamint rengeteg izgalmas filmmel volt tele az elmúlt tíz nap a kincses Kolozsvár, amelyről láthatóan hasonló ismertséget próbálnak generálni a fesztivál szótársításának is. Az immár ötletekkel is, és nem csak támogatókkal rendelkező Comedy Cluj végzi a dolgát: évről évre elhozza és bemutatja nekünk a hazai, valamint külföldi független vígjátékok javát.

// Cikkek

Észak-fok, titok, idegenség – Mikkel Nørgaard: Kvinden i buret / Nyomtalanul

2014. szeptember 3.

A skandináv krimihullám először az irodalmat hódította meg, most pedig a filmben is tetőzni látszik. A svédek, norvégok, izlandiak után színre lép a dán királyi thriller is.

// Cikkek

Menekülő ember – A film noir és a thriller műfaji hatáskapcsolatai

2014. július 4.

Jelen tanulmányban annak szemrevételezése következik, hogy milyen hatáskapcsolatok mutathatók ki két klasszikus amerikai bűnügyi zsáner: a film noir és a thriller között.

// Cikkek

Gerontószatíra – Felix Herngren: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

2014. június 11.

Ha egy regényről úgy hírlik, hogy megjelenésekor az év legviccesebb olvasmánya volt, mintegy harminc nyelvre lefordították és hatalmas siker amerre jár, azt mindenáron be kell szerezzük. Nekihasalunk hát, kuncogunk fölötte, nagyokat csettintünk, vég nélkül élvezzük a szókimondó és repetitív prózában lefektetett, apránként dagadó cselekményt, a fergetegesen megrajzolt karikatúrákat, a huszadik század nagy eseményeinél statisztáló főhős abszurd kalandjait, mígnem híre jön, hogy elkészült filmen és vetítik a városban. Epekedve váltunk rá jegyet, két órával később viszont csalódottan távozunk.

// Cikkek

Műkincs, ami nincs – Michael Hoffman: Gambit / Dől a moné

2013. március 19.

A Coen-fivérek neve általában szinonim a színvonalas, ötletes szórakoztatással, legyen az produceri, írói vagy rendezői credit a stáblistán. A Gambit (bocsánat, ha nem használom a kivételesen idétlen magyar címet) azt bizonyítja, hogy nekik is lehet rossz napjuk. Nem valószínű, hogy ennél több időt töltöttek ezzel a forgatókönyvvel.

// Cikkek

Filozófus a felvevőgéppel – Terrence Malick-portré 1.

2012. augusztus 7.

Noha Terrence Malick az Új-Hollywoodot megalapító mozi-fenegyerekekkel egy időben kezdte pályáját, már életműve hajnalán olyan páratlanul egyedi szerzői magánuniverzumot épített fel, mely bizonyos tekintetben a korszak klasszicizáló törekvéseinek ellenpólusát képezte.

// Cikkek

A barbár messiás – Ken Russell-portré 1.

2012. május 21.

„Botrányhős, provokatőr, ördög, enfant terrible, az angol Fellini” – így dicsérték a tavaly novemberben 84 évesen elhunyt Ken Russellt. Jogos, de mintha kissé alábecsülnénk a legendás direktort, akinek (film)művészete mindenképpen többet foglal magában a fenti kétes méltatásnál.

// Cikkek

Wall Street versus kisváros – Frank Capra: You Can’t Take It With You / Így élni jó, 1938

2011. november 4.

Az 1938-as Oscar duplán is megkoronázta Frank Capra és a Columbia együttműködését: négy éven belül a második, a stúdiónál készült Capra-film nyerte el a legjobb alkotásnak járó szobrocskát, a rendezőt magát pedig harmadszorra jutalmazta az Akadémia. Az Így élni jó hűen folytatja azon utat, amit a rendező (és állandó forgatókönyvírója, Robert Riskin) a két évvel korábbi Váratlan örökséggel elkezdett, és szervesen illeszkedik Capra a tradicionális amerikai értékrend és a kisvárosi polgári életforma dicsőítésére áldozott alkotásainak sorába.

// Cikkek