Szakmai vitafórummá alakult át a ma délelőttre meghirdetett konferencia a Szemlén. Az Ulrich Gregor német filmtörténésszel folytatott nyilvános beszélgetésből kiindulva a magyar filmgyártás mai helyzetéről szóló parázs vita alakult ki.

Báron György filmkritikus moderálta a délelőtt 10 órakor kezdődött beszélgetést, amelynek első harmadában a magyar film történetét a 60-as évek óta élénk figyelemmel követő Ulrich Gregor foglalta össze munkája és a magyar film kapcsolatát, Berlinale-szervezői szemszögéből.

Fiatalkorában a még nem teljesen felszabadult, „hivatalos” német film alternatíváit kereste barátaival együtt. Lengyelország és Magyarország filmgyártása kötötte le a leginkább, hiszen itt vélt a kelet-némethez hasonló életérzést felfedezni. A kíváncsiságból szakmai kapcsolatok fakadtak: rendszeresen kezdett átjárni Budapestre „nehéz” filmeket nézni a hungarofilmes barátai jóvoltából, akik olyan filmeket is megmutattak, amelyekről nem volt tanácsos kérdezősködni. Később a Berlinale New World Cinema elnevezésű szekciójának szervezőjeként különleges figyelmet szentelhetett a magyar filmes válogatásoknak: az elmúlt évtizedekben levetítették többek között Bacsó Péter, Szabó István, Elek Judit, Mészáros Márta és Dárday István egyes filmjeit. Terjedelmi korlátjaik sem voltak: emlékei szerint a legrövidebb film, amit bemutattak, egy 1 másodperces belga alkotás volt, a leghosszabb pedig a beszélgetést kezdeményező Tarr Béla Sátántangója.

Mialatt Gregor összegezte a magyar film „régi tündöklését”, a közönség udvarias hallgatásba burkolódzott, a szó a magyar film jelenlegi helyzetére terelődött.

Gregor beszélde nyomán szó esett az egykor a fiatal filmeseket támogató Balázs Béla Stúdióról, amelyhez hasonlót - a megszólalók szerint - most is igényelne a szakma.

A legtöbb jelenlevő filmalkotó a Filmalappal való kommunikáció hiányát és az „egy ablakos” pályázati rendszert nehezményezte: korábban több, a filmvilág sokszínűségének megfelelően szakosodott alapítványhoz nyújthatták be pályázataikat, most viszont egyetlen szerv osztja el a filmkészítésre felhasználható teljes összeget. 

Tarr Béla gyakorlati megoldást javasolt: elővett egy 10 eurós bankjegyet, és javasolta, hogy a filmes szakma maga hozzon össze egy saját pályázati alapot, az „egy ablak nem ablak” jeligére.

A beszélgetésen részt vett a Filmalap képviseletében Andrew G. Vajna kormánybiztos, valamint Havas Ágnes és Miskolczi Péter producerek. Vajna tartózkodott a válaszadástól, kijelentve, hogy fel kell dolgoznia előbb a ma hallottakat, később távozott is a beszélgetésről, kollégái viszont igyekeztek válaszolni a kérdésekre, nyitottságot és a párbeszéd folyatását, közös megoldások megtalálását ígérve.

A beszélgetésen felszólalt többek között Mészáros Márta, Elek Judit, Janisch Attila, Sopsits Árpád, Dárday István, Tarr Béla, Zsigmond Dezső, Papp Gábor Zsigmond, Durst György, Surányi András, Bakos Edit, Csillag Ádám és Szomjas György.