Melania Oproiu, Nita Chivulescu és Mircea Ciocâltei alkotói munkássága előtt tisztelegnek a 2023-as Gopo-gála szervezői.
„Szenvedélyes szakemberek, akik jelentősen hozzájárultak Románia legfontosabb filmes produkciói közül többhöz” – fogalmaz a Gopo-gálát szervező egyesület (Asociația Pentru Promovarea Filmului Românesc) közleménye. Melania Oproiu, Nita Chivulescu és Mircea Ciocâltei különdíjat kap az április 25-i ünnepségen. Közös bennük, hogy mindhármuk pályafutása a Buftea stúdióban kezdődött vágóasszisztensként, Yolanda Mîntulescu szakmai irányítása alatt.
Melania Oproiu 1952-ben, Ploieștien született. Első filmes munkája Alexandru Tatos Casa dintre câmpuri című filmje volt 1979-ben. A következő évtizedben dolgozott többek közt Elisabeta Bostan Jegesmedve a porondon (Saltimbancii, 1981), Mircea Veroiu Sfârșitul nopții (1982), Mircea Moldovan Bocet vesel (1983) című filmjein, és két Cornel Diaconu-filmen (Niște băieți grozavi, 1987; De ce are vulpea coadă, 1988). A rendszerváltás után vágott Mircea Daneliuc-filmeket (Hitvesi ágy / Patul conjugal, 1992; Această lehamite, 1993; A csigák szenátora / Senatorul melcilor, 1994), Sergiu Nicolaescu alkotásokat (Nullapont / Punctul Zero, 1995; Triunghiul Morții, 1998). 2000 utáni filmográfiája olyan tételeket tartalmaz, mint az Áldott légy, te börtön! (Binecuvântată fii, închisoare, r. Nicolae Mărgineanu, 2002), a Maria (r. Călin Peter Netzer, 2002), a Vizsga (Examen, r. Titus Muntean, 2003), a Tandreţea lăcustelor (r. Dan Necșulea, 2003), valamint Radu Gabrea filmjei, köztük A lefejezett kakas (Cocoșul decapitat, 2006), a Gruber utazása (Călătoria lui Gruber, 2008), a Vörös kesztyűk (Mănuși roșii, 2009) és az Egy szerelmi történet – Lindenfeld (Lindenfeld, o poveste de dragoste (2013).
A nosztalgia modoros bája – Radu Gabrea: O poveste de dragoste, Lindenfeld
Erdély után a Bánság felé fordult a román rendező múltat kutató szeme, s ott is megtalálta kedvenc, érzelgős, a történelem sodrában elfelejtett témáit.
Nita Chivulescu egy évvel idősebb kolleganőjénél: 1953-ban született Bukarestben. Ő Nicolae Mărgineanu vágójaként debütált (Pădureanca, 1986), és ő vágta a rendező következő filmjeit (Flăcări pe comori, 1987; Un bulgăre de humă, 1989; Undeva, în Est, 1990; Nézz előre haraggal / Priveşte înainte cu mânie, 1992). Együttműködött Șerban Marinescuval (Cei care plătesc cu viaţa, 1989; Cel mai iubit dintre pământeni, 1992), Sergiu Nicolaescuval (Oglinda – Începutul adevărului, 1993; Orient Express, 2003), Stere Guleával és Vivi Drăgan Vasilével (Te iubesc, Libertate!, 1990; Piața Universității – România, 1991). A 2000-es években olyan nagy sikerű filmeket vágott, mint A zseton és a beton (Marfa şi banii, r. Cristi Puiu, 2001), a Nyugat (Occident, r. Cristian Mungiu, 2002), a Niki és Flo (Niki Ardelean, colonel în rezervă, r. Lucian Pintilie, 2003), vagy Az idegenlégió (Legiunea Străină, r. Mircea Daneliuc, 2007), a Despre oameni și Melci (r. Tudor Giurgiu, 2012) és három Mungiu-filmet is vágott (Zapping, 2000; Nici o întâmplare, 2000; A tűzoltók kórusa / Corul pompierilor, 2000).
Halódó ideák, lábosok, gyertyák, kalapács – Lucian Pintilie: Niki Ardelean, colonel în rezervă / Niki és Flo
Pintilie teljesítményét, ami miatt a filmjeit befogadni akkora energiába kerül és olyan tömény gazdagodás-élményt is nyújt, talán egy szegényes, csúnya, töredezett világ megjelenítése és egy ennek feszülő erős metafizikai igény közti viszonyban lehet megragadni.
Mircea Ciocâltei ugyanannak a generációnak a tagja: 1952-ben született a fővárosban,1981-ben végzett az UNATC vágószakán, ahova évtizedekkel később visszatért oktatóként. Négy évtizden átívelő vágói karrierje során több mint 200 játékfilmet és 400 reklámfilmet vágott, pl. Mircea Veroiu rendszeres alkotótársa volt. A szakma és a közönség olyan filmekért tiszteli, mint A kígyó jele (Semnul Șarpelui, r. Mircea Veroiu, 1981), az Ochi de urs (r. Stere Gulea, 1982), az első A Moromete család (Moromeții, r. Stere Gulea, 1986), a Vulcanul stins (r. George Cornea, 1987), vagy a román-francia koprodukcióban készült Aszfalt tangó (Asfalt tango, r. Nae Caranfil). 2000 után főleg dokumentumfilmeket vágott,(pl. Memoria de piatră, r. Demian József, 2010; Descriptio Moldaviae, r. Stelian Tănase, 2007).
Az idei Gopo-gálát jövő kedden, áprlis 25-én tartják a bukaresti I. L. Caragiale Nemzeti Színházban. Az ünnepségen életműdíjjal tüntetik ki Mircea Andreescu színművészt és Ioana Crăciunescu színésznőt. Az idei Gopo-jelöltekről alábbi hírünkben írtunk.
Püsök Botond filmje Gopo-jelölést kapott
A legfontosabb román filmes díjátadó szervezője (Asociaţia pentru Promovarea Filmului Românesc) közzétette az idei Gopo-jelöltek listáját. A dokumentumfilmes mezőnyben van magyar film is: a Püsök Botond rendezte Túl közel.
