A sokfele betiltott horrorfilm rendezője 83 éves volt.
Bár a 60-as évek óta több mint 30 filmet rendezett, Deodato a Cannibal Holocaust című 1980-as áldokumentumfilmmel vált világhírűvé. Ez volt az egyik első „found footage” típusú horror: dzsungelben elveszett amerikai filmesek által forgatott felvételeket tálalt nézői elé a valószerűség álcája alatt.
Az egyébként teljesen fikciós alkotás egy csapásra híres-hírhedt lett a benne bemutatott extrém mértékben erőszakos jelenetek, kínzások és állatok leölése miatt. Még egy nap sem telt a premier után, Deodato ellen eljárás indult obszcenitás és gyilkosság vádjával, egy újság ugyanis arról cikkezett, hogy a filmbeli gyilkosságok egy része valódi. A vádat csak akkor ejtették, amikor Deodato felvonultatta a bíróságon a halottnak vélt színészeket, de őt és a stábot továbbra is bűnösnek találták az állatok elleni kegyetlenkedés miatt (felmentés csak 1984-ben született).
A filmet az Egyesült Királyságban csak videokazettán adták ki 1982-ben, és két év múlva teljesen be is tiltották. Csak 2001-ben jelenhetett meg újra, alaposan megrövidített verzióban, majd 2011-ben, egy 15 másodperces állatgyilkosság kivételével az eredeti formájában.
Home Made Mozi – A home-videó esztétikájáról és valóságtartalmáról
Az angol home video kifejezés mondhatni két legyet üt egy csapásra. Egyszerre utal ugyanis a képeket létrehozó társadalmi közegre és az ábrázolásmód kezdetleges, „félkész” voltára (home made ’házi készítésű’) – vagyis olyan jelentésekre, melyeket a magyar családi mozi és a privát film megnevezések egyszerre nem hordoznak. A home videószerű mozifilmek kifejezés, amellett, hogy egy közismert képi stílusra utal, a filmkészítés intencionalitása és a megcélzott nézőközönség közti ellentmondást is felmutatja.
Egy 2011-es interjúban Deodato így védte a filmet: „Gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem vidéken, állatok közelében, így gyakran láttam a pusztulásuk pillanatát is... Az állatok halála, bár [látványként] elviselhetetlen – főleg napjaink urbánus gondolkodásmódja szerint –, minden alkalommal arra szolgált, hogy a film karakterei vagy a stáb tagjai táplálkozzanak, a sztori szerint és a valóságban is.” Azt is elmondta, hogy a film eredeti ihletforrása a 70-es években Olaszországon végigsöpört erőszakhullám volt.
Deodato később forgatott egy másik, szintén horrorisztikus áldokumentumfilmet is: a The House on the Edge of the Park című torture thrillert Wes Craven The Last House on the Left című filmje ihlette. Későbbi filmjei között van a Body Count című slasher Charles Napier szereplésével és a The Washing Machine című erotikus horrorfilm is.
