New York-közeli otthonában elhunyt a 93 éves James Earl Jones. A világhírű amerikai színész közel 200 filmben és tévésorozatban szerepelt, pl. az ő különleges, könnyen felismerhető, mély hangszínén szólalt meg a Csillagok háborúja főgonosza, Darth Vader vagy Az oroszlánkirály Mufasája.
„James Earl Jones filmes előkelőség volt, tekintélyes filmcsillag, aki szeretetet és tiszteletet egyaránt ébresztett” – búcsúzik tőle az angol sajtó egyik vezető filmkritikusa. „Az a dübörgő hang. Az a csendes erő. A kedvesség, ami sugárzott belőle. Oly sok mindent el lehetne mondani az örökségéről, úgyhogy csak annyit mondok, hálás vagyok, amiért a Baseball álmok (Field of Dreams) részese lehettem. Nyugodj békében, barátom” – fogalmazott Kevin Costner. „RIP dad” – írja instagramján Mark Hamill, aki a Star Wars filmekben Luke Skywalkert alakította.
A legendás színész életútja 1931. január 17-én, a Mississippi állambeli Arkabutlában kezdődött, színészi karrierje pedig gyerekkorában megalapozódott: dadogós gyerek volt, aki drámaórákon próbált úrrá lenni beszédhibáján. Michiganben nőtt fel, apja, Robert Earl Jones szintén színész volt, de James születése előtt elhagyta a családját. James a michigani egyetem színészképzőjében végzett, a koreai háború idején katona volt, majd 1958-ban kisebb szerepben debütált a Broadwayen, ahol hamarosan komolyabb szerepeket is ráosztottak.
Az 50-es évek elejétől játszik mozgóképen: néhánytévésorozat után Kubrick Dr. Strangelove, avagy hogyan szoktam le az aggódásról és szerettem meg a bombát (Dr. Strangelove or: How I Learned to Stop Worrying and Love the Bomb, 1964) szatírájában játszott először mozivásznon.
Szerelmem, Merkwürdigliebe – Csapón kívül 68.: Dr. Strangelove or How I Learned to Stop Worrying and Love the Bomb / Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni, 1964
A hatvanadikat tölti az idén a film, ami az eladdig billegőket is végleg meggyőzte arról, hogy Kubricknak a legnagyobbak közt van a helye. A nukleáris rettegéssel szemben csak egy lehetőségünk van: a nukleáris kacagás. Atomerejű film az atomkorszakról, egy háromfelé maghasadó, zseniális Peter Sellersszel.
1971-ben Oscar-díjra jelölték és Golden Globe-debütdíjjal tüntették ki a Jefferson utolsó menete főszerepében (The Great White Hope, r. Martin Ritt) nyújtott alakításáért. 2021-ben életmű-Oscardíjat kapott. Oscarra sosem jelölték újra, viszont három további alkalommal került az aranyglóbusz befutói közé (Claudine, 1975; Gabriel's Fire, 1991; Pros and Cons, 1992).
Az első, 1977-es Csillagok háborújában Darth Vader szerepét eredetileg nem neki, hanem a brit testépítő David Prowse-nak szánták, csakhogy George Lucasnak nem tetszett Prowse akcentusa, ezért szinkronszínészt keresett. Jones „speciális effektusnak” tartotta a feladatot, a neve sem jelent meg a stáblistán a franchise harmadik részéig (A jedi visszatér / The Return of the Jedi, 1983). Jones hangja végül hat Csillagok háborúja filmben hallható, az eredeti trilógián kívül A sith-ek bosszújában (The Revenge of the Sith, 2005), a Zsivány Egyesben (Rogue One, 2016) és a Skywalker korában (The Rise of Skywalker, 2019), de a franchise kevésbé sikeres leágazásaiban – Holiday Special, 1978; és a 2014 és 2018 között futott Star Wars: Rebels című tévésorozatban – is dolgozott.
