Meghalt Bertrand Tavernier francia filmrendező Meghalt Bertrand Tavernier francia filmrendező

Meghalt Bertrand Tavernier francia filmrendező

A Vidéki vasárnap, Az élet és semmi más, a Jazz Párizsban, a Válságállapot és szinte 40 másik film rendezője, forgatókönyvíró és producer, az újhullám utáni rendezőgeneráció vezéralakja 79 éves volt.

Tavernier Lyonban született, és már kamaszkorában filmrendező szeretett volna lenni. A középiskolában Volker Schlöndorffal osztálytársak voltak. A Sorbonne hallgatójaként egyszer készített egy interjút Jean-Pierre Melville-lel, ami meghatározó élmény volt számára: egyrészt elindította publicista pályafutását, másrészt a filmest is, hiszen Melville mellett rendezőasszisztenskedhetett is. Egy barátjával társulva a nekik tetsző filmek sajtóképviseletét vállalta. Filmtörténészként többek közt az amerikai filmmel foglalkozott: megírta Az amerikai film 20 éve történetét, aztán az anyag újabb kiadásait az amerikai mozi 30, illetve 50 évére bővítette.

A 60-as években asszisztenskedett néhány olasz filmben, és egy-egy részlet rendezését is elvállalta, de rendezőként az igazi áttörtést A Saint-Paul órása (L' horloger de Saint-Paul, 1974) című bűnügyi filmdráma jelentette Tavernier számára: a Georges Simenon-regény alapján készült film elvitte a zsűri különdíjának megfelelő Ezüst Medvét a Berlinalén. E visszajelzés után Tavernier főállású filmrendezőként dolgozott tovább.

1975-ben otthon is a legnagyobb presztízsű díjjal ismerték el a tehetségét: a Keződjék hát az ünnep! (Que la fête commence...) című történelmi film írójaként és rendezőjeként megkapta a „francia Oscart”, a César-díjat. Egy évvel később A bíró és a gyilkos (Le juge et l'assassin) is forgatókönyvírói Césart kapott, és ettől kezdve a César-gálák szinte állandó vendége volt.

1980-ban két filmet is bemutatott: az Egy hét vakáció (Une semaine de vacances) Cannes-ban versenyzett, a Halál egyenes adásban (La mort en direct) Berlinben. Egy évvel később a Nagytakarításban (Coup de Torchon) fogott egy Jim Thompson-regényt és a történetét a francia uralom alatti Észak-Afrikába helyezte, a főszerepeket Philippe Noiret-nak és Isabelle Huppert-nek adta. A lepukkant faluban a törvény egyetlen őreként valójában a saját céljaiért harcoló rendőr sztorija így már a gyarmatok erkölcsvesztéséről és rasszista feszültségeiről szólt, és 10 César-jelölés mellett jelölték a legjobb külföldi film Oscar-díjára is.

1984-ben következett a Vidéki vasárnap (Un dimanche à la campagne) című dráma. Az 1912-ben, egy Párizs melletti házban játszódó film egy család belső feszültségeit leltározza fel finoman és részletgazdagon, és ebben a családban a nézők közül sokan ráismerhettek a sajátjukra – ebben az évben Tavernier lett a legjobb rendező Cannes-ban. Következő filmje, a Jazz Párizsban ('Round Midnight, 1986) című zenés filmdráma fekete, amerikai jazz-zenészekről szól, akik az 50-es években Párizsban keresték a sikeres karrier titkát, épp ezért gazdag és értékes filmzenéje miatt vált felejthetetlenné.

1989-ben a háborús filmek műfajába is belekóstolt: Az élet és semmi más (La vie et rien d'autre) háborúja a békeszerződések után is folytatódik; egy eltűntek után kutató orvost két nő keres fel, aki számára nem ért véget a háború Versailles-ban. A film négy Césart és a legjobb idegen nyelvű filmnek járó BAFTA-díjat nyerte el. Tavernier  később is készített még – szintén nagy kritikai és közönségsikerrel övezett – háborús filmeket (Capitaine Conan / Conan kapitány 1996, Laissez-passer / De Gaulle katonái, 2002).

Az 1995-ben bemutatott A csalétek (L'appât) újabb hatalmas siker volt. Címszereplője egy hamvas szépségű fiatal lány, aki durva játékba megy bele: leköti egy férfi figyelmét, amíg a barátja és annak havere kirabolják az illetőt. A valós eseményeket feldolgozó krimi többek közt egy Arany Medvét ért... A 90-es éveket a Válságállapottal (Ça commence aujourd'hui) zárta, fél évszázados alkotópályájának utolsó évtizedében pedig olyan remekműveket tett le közönsége elé, mint Az elektromos ködben (In the Electric Mist) című krimi, a kosztümös Montpensier hercegnő (La princesse de Montpensier) vagy A francia miniszter (Quai d'Orsay) című filmszatíra.

Karrierje során több dokumentumfilmet is rendezett, utolsó alkotásai is az volt: a tévésorozattá is bővített Voyage à travers le cinéma français című filmtörténeti összefoglaló.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat