A francia Le Monde-ban és a lengyel Gazeta Wyborczában jelent meg tegnap egy-egy beszámoló a 43. Magyar Filmszemléről.
A Le Monde hétfő délután megjelent számában Terminátor kezében a magyar mozi címmel számolt be a 43. Magyar Filmszemléről. A mértékadó francia liberális napilap filmes újságírójának, Clarisse Fabre-nak a magyar film helyzetéről szombaton rendezett vitán az volt a benyomása, hogy „kitört a háború a Rambo és Terminátor egykori producere, Andrew G. Vajna, a nemzeti filmipar megújításáért felelős kormánybiztos önkényes politikája ellen”. „Hova megy az új, 20 millió eurós dotációjú alap pénze? Milyen kritériumok alapján választja majd ki az állam, hogy melyik filmet támogatja? Miért nem vonják be a szakmát az elosztásba, ahogy az régen gyakorlat volt?” – idézte a vitán elhangzott kérdéseket a tudósító. Meglátása szerint azonban csak az idősebb generáció – amelyiknek nincs vesztenivalója –, emelt szót. A fiatalok nem vettek részt a vitában, mert nehéz egyszerre bírálni a hatalmat, majd bejelentkezni, amikor pénzre van szükség – jegyezte meg a lap. A Le Monde hangsúlyozta, hogy Vajna „ügyes”, mert az első 4 film, amelyet támogatásban részesített, nem blockbuster, s a rendezőik (a művészfilmes Szász János, a kísérletező Nemes Gyula, az elsőfilmes Ujj Károly és a nagy reményű Kenyeres Bálint) elismert művészek. „Ennek a stratégiának az a célja, hogy lenyugtassa a kedélyeket. Ezután jönnek Vajna barátai. Őket néhány hónap múlva szolgálják ki” – írta a lap egy megfigyelőre hivatkozva.
A lengyel Gazeta Wyborcza írásában a Magyar Filmszemlén bemutatott filmek elemzése mellett a szemle politikai hátteréről is ír. A rendezvényt „a filmesek szolidaritását kifejező tüntetésnek” tekinti „a politikai elnyomással szemben”. Azt is kiemeli, hogy a legfontosabb európai fesztiválok vezetői egyhangúlag fontosnak ítélték a magyar filmművészetet a demokrácia számára. A cikk szerint „az utolsó vágás” elve jogaiktól fosztja meg a rendezőket és egy sajátos cenzúra bevezetését jelenti. Hangsúlyozza, hogy a Magyarország 2011 című filmösszeállítás egy ronda, szegény, hajléktalansággal küszködő, elnyomó rendszerű országot mutat be, „amely távol áll a turisztikai prospektusok és az állami propaganda, illetve a lengyel jobboldal elképzeléseitől”.
(MTI)