Törőcsik Mari kimagasló szakmai hozzáértéssel és alázattal megformált színpadi és filmes alakításai elismeréseként Kossuth Nagydíjban részesült. A művész a pénteki parlamenti díjátadáson egészségi állapota miatt nem tudott jelen lenni, ezért a miniszterelnök személyesen vitte el neki a díjat Kőszeg melletti otthonába.
Törőcsik Mari, a nemzet színésze, a nemzet művésze, Kossuth-, Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész 1935. november 23-án született a Heves megyei Pélyen.
A Színház- és Filmművészeti Főiskola operett szakának elsőéves hallgatójaként kapta meg Fábri Zoltán Körhinta című alkotásának főszerepét. 1956-ban a cannes-i filmfesztiválon sokakat megigézett törékeny alakja, kifejezőerejének gazdagsága. Főiskolás éveiben annyit forgatott, hogy három vizsgára nem jutott ideje, ezért diplomáját évtizedekkel később az elmulasztott vizsgák pótlása nélkül kapta meg.
1958-ban a Nemzeti Színház szerződtette. A következő három évben tíz filmet forgatott, a kor legjobb alkotásaiban játszhatott (Külvárosi legenda, Vasvirág, Édes Anna), Jancsó Miklós rendezte a Csend és kiáltásban, majd a Szerelmem, Elektrában. Ezt követte a Szerelem Makk Károllyal, majd megismerkedett későbbi férjével, Maár Gyulával, aki neki írt filmeket. A Déryné, hol van? című alkotásért 1976-ban elnyerte a legjobb női alakítás díját a cannes-i filmfesztiválon.
Vígjátékokban is szerepelt (Gárdos Péter: Szamárköhögés, Tímár Péter: Csapd le csacsi), később felfedezték a „fiatalok” - Xantus János, Kamondi Zoltán, Janisch Attila, Fazekas Csaba - is. Legutóbb Mészáros Márta Aurora Borealis - Északi fény című filmjében alakított főszerepet.
Színpadi színésznővé Zorin Varsói melódiájában nyújtott alakításával vált. Kiváló rendezők segítségével bonthatta ki ösztönös adottságait, művészi eszközeinek kiteljesítésében Jurij Ljubimov és Anatolij Vasziljev is inspirálta.
1978-ban megvált a Nemzeti Színháztól, a győri Kisfaludy Színház művészeti vezetője lett, 1980-tól a Mafilm, 1990 és 1993 között a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja, 1993 és 1996 között a Művész (Thália) Színház művésze, 1993-tól egy évig igazgatója volt. 1990-től 1992-ig a Magyar Színészkamara elnökeként is tevékenykedett. 2002-ben újra a Nemzeti Színház tagja lett.
Az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb magyar színművésze eljátszott mindent, amit színésznő eljátszhat: tragikus alakoktól komédiáig, társadalmi szerepektől zenés játékokig, karakterszerepekig.
2008 őszén hetekig intenzív ellátásra szorult. 2009-ben Kaposváron Marguerite Duras Naphosszat a fákon című színművében állt újra színpadra, majd a Nemzeti Színházban Ibsen Brand és Brecht Galilei élete című darabjában láthatta a közönség.
Az elmúlt két évben több alkalommal ismét kórházba került hosszabb-rövidebb időre. 2018 nyarán vállalt újra színészi munkát, a Sztalker Csoport előadásában, William Faulkner Míg fekszem kiterítve című kisregénye nyomán készült darabban hallhatta hangját a közönség.
1959-ben Balázs Béla-díjjal, számos nagy nemzetközi fesztiválon a legjobb női alakítás díjával tüntették ki, 1994-ben életműdíjat kapott a Magyar Filmszemlén. Kétszer tüntették ki Jászai Mari-díjjal (1964, 1969) és Kossuth-díjjal (1973, 1999), 1971-ben érdemes művész, 1977-ben kiváló művész címet kapott. 2000-ben a nemzet színésze lett. A Prima díjat 2003-ban, a Prima Primissima Jubileumi díját 2007-ben kapta meg. Többször is elnyerte a Színikritikusok Díját. 2011-ben a Színházi Kritikusok Céhének életműdíjával, 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki, 2015-ben Kölcsey Ferenc-emlékplakettet kapott, 2017-ben a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíjával tüntették ki. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából a nevét viselő ösztöndíjat alapítottak. Pályájáról és civil életéről több könyv is megjelent.
(MTI)
