Trei zile până la Crăciun (Ultimele zile din viaţa Elenei şi a lui Nicolae Ceauşescu)
Történet
A film a Ceauşescu-házaspár utolsó három napját meséli el a meneküléstől a kivégzésig. A dokumentumokból, visszaemlékezésekből dramatizált történetet interjú- és archívumrészletek tarkítják.
Videó, előzetes, trailer
Jobb ha tudod: a Filmtett nem videómegosztó, videóletöltő vagy torrentoldal, az oldalon általában a filmek előzetesei nézhetőek meg, nem a teljes film!Ezt írtuk a filmről:
A Film és a Forradalom – 1989 decembere a román játékfilmek tükrében
2006-ban, amikor az új román mozi három jelentős filmjét (Hogyan éltem túl a világvégét?; Forradalmárok; Jelszó: a papír kékre vált)1, mutatták be alig egyetlen hónap leforgása alatt, egyes elemzők elkeseredtek e filmek mesterkéltsége miatt, és felrótták, hogy a román rendezők (a „régi gárda” nyomdokaiba lépő „újhullámosok”) túlságosan is nagy jelentőséget tulajdonítanak a Forradalomnak. Ez persze nem rettentette el a román filmeseket attól, hogy továbbra is ihletet merítsenek az 1989 decemberi – temesvári, bukaresti, és nem csak ottani – eseményekből.
Bevallott múlt, bevallatlan jelen – Radu Gabrea: Trei zile până la Crăciun (Ultimele zile din viaţa Elenei şi a lui Nicolae Ceauşescu) / Három nap karácsonyig
Radu Gabrea filmjének igazi tétje nem a múlt feltárása – már éppen elég van a kommunizmusról szóló fikciós és dokumentumfilmekből –, hanem a jelen jobb megértése. Ugyanis Románia egész elmúlt húsz éve – az ún. demokrácia – az 1989 végi események eredménye. Ezek az események három napban csúcsosodtak ki, amelynek végén kinyírták Ceauşescuékat.
Ez nem az a fesztivál – 9. Anonimul Nemzetközi Függetlenfilm-fesztivál, 2012
Kilencedik alkalommal szervezték meg az Anonimul Nemzetközi Függetlenfilm-fesztivált a tenger és a Duna találkozásánál levő apró faluban, Sfântu Gheorghéban. Azaz Szentgyörgyön.
A Radu Gabrea-„eset”
Radu Gabrea a román filmgyártás „sajátos esete”: ő az egyetlen olyan román rendező, aki egészestés filmet, fikciós és dokumentumfilmet is csinált nyugaton, miután 1975-ben száműzte magát Németországba (ez nem sikerült sem Lucian Pintilienek – egyetlen, A 6-os számú kórterem című középhosszú filmje kivételével, amelyet a jugoszláv tévé megrendelésére 1979-ben forgatott –, sem Mircea Săucannak, sem Mircea Veroiunak).