Nem félek
Történet
Dél-Olaszország, 1978 nyara. Egy eldugott, négy házból álló tanyán vagyunk a pugliai vidéken, ahol ötven kilométeres körzetben sehol semmi, csak a végtelen búzamezők. Fent a ragyogó égszínkék ég, melyből perzselően süt a nap: ez az évszázad legforróbb nyara. A szinte síri csendet csak a tücskök ciripelése töri meg. E magányos vidék maroknyi felnőtt lakója a kánikula elől a házakba húzódik, csak a tanyán élő hat gyerek merészkedik ki, akik biciklivel járják a környéket. Kínzó unalmukban arra várnak, hogy egy kis kalandban legyen részük. Amikor végre történik valami, a rájuk leselkedő veszély minden képzeletüket felülmúlja. Az aranyló mező közepén, távol a lakott helyektől szörnyű bűntényre derül fény. A kilencéves Michele véletlenül olyan dolgot fedez fel, amit jobb lett volna nem megbolygatni. S miután senkinek sem beszélhet a felfedezéséről, egyedül kell kimásznia a bajból...
Ezt írtuk a filmről:
Az olasz film története – A hetvenes évektől napjainkig (3.)
„Mindenki azt a hatalmat gyűlöli legjobban, amely leigázza. Én tehát azt gyűlölöm különös hévvel, amelytől ma szenvedek. Mert olyan rettenetes eszközökkel manipulálja a testet, hogy Hitlertől sincs mit irigyelnie. Úgy manipulálja a testet, hogy átalakítja a tudatot, mégpedig a legkártékonyabb módon: új, elidegenedett értékrendet hirdet, a fogyasztói társadalom értékeit.” (Pier Paolo Pasolini, 1975)
Szupernovák – 3. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál – 2004. május 28–június 6. – Supernova szekció
Attól függően, hogy melyik ország filmforgalmazása felől közelítünk, a 2004-es TIFF Supernova blokkja (az elmúlt év során fesztiválsikerekben és kitüntetésekben részesült filmek csoportja) nagyon sok vagy igen csekély meglepetést tartogatott a nézőknek. Néhány kivételtől eltekintve (a Tais-toi! /Pofa be!, a Gus van Sant-féle Elephant, az olasz lo non ho paura / Nem félek című filmekről már olvashattunk a Filmtett hasábjain, a brazil Carandiru és a francia Depuis qu'Otar est parti / Mióta Otar elment című alkotások pedig az örök fesztivál-csapdáknak – értsd: recenzens nem ért el a vetítésekre – estek áldozatul) a kínálatról az alábbiakban lesz szó.
Az évszázad legforróbb nyara – Gabriele Salvatores: Io non ho paura / Nem félek
1978 nyara. Olaszországban tombol a politikai terrorizmus. A 70-es évek második felében több mint 4000 terrortámadás, több száz túsz és 135 milliárd líra kifizetett váltságdíj írható a szélsőséges szervezetek számlájára. Tavasszal rabolták el és végezték ki Aldo Moro volt miniszterelnököt és az olasz kereszténydemokraták elnökét.