Aljas utcák
Történet
Amerika legnagyobb metropoliszában egész városnegyedeket laknak olasz bevándorlók. Mint történetünk két főhőse is: az őrült és felelőtlen Johnny Boy, aki mindig valamilyen veszélyes helyzetbe keveredik; és a megfontoltabb, komoly Charlie, a helyi maffiafőnök unokaöccse, akinek az az álma, hogy egy napon saját éttermet nyithasson. Charlie-nak választania kell: megpróbál saját erejéből megélni az utcán - és szükség esetén segít barátjának menteni az irháját -, vagy elfogadja a kényelmesebb életet, amit nagybátyja biztosíthat neki, aki viszont nem nézi jó szemmel barátságát a zűrös Johnny Boyjal.
Videó, előzetes, trailer
Jobb ha tudod: a Filmtett nem videómegosztó, videóletöltő vagy torrentoldal, az oldalon általában a filmek előzetesei nézhetőek meg, nem a teljes film!Ezt írtuk a filmről:
A kaméleonember – Robert De Niro-portré
Jellemzően sosem játssza, hanem éli a szerepeit. Legyen az adott feladat bármily összetett, szokatlan vagy bizarr, hágja át akármilyen mértékben a színészi komfortzóna kereteit, ő mindig, minden alkalommal átváltozik egy idegen hústömeggé, mely a szerep talapzatához horgonyozza magát, tökéletesen kiiktatva minden külső tényezőt. Nyolcvan esztendős lett Robert De Niro.
Szent és profán – Abel Ferrara-portré 2.
Abel Ferrara napjainkra hátat fordított a filmvilágnak, még mindig mintha a hetvenes években élne – ennek köszönhetően legújabb filmjei ugyanolyan egyenes ági leszármazottai az akkori arthouse csúcsteljesítményeinek, mint korai zsengéi. Fénykora a kilencvenes évek első felére tehető, azóta filmjei veszítettek intenzitásukból, mozik helyett javarészt filmfesztiválok játsszák és díjazzák őket, de még mindig egy nyughatatlan képköltő szkeccsei.
Akár egy bekeretezett családi fénykép – Martin Scorsese: Mean Streets / Aljas utcák
[kritikaíró pályázat] Martin Scorsese nosztalgikus „így jöttem”-filmje, az 1973-as Aljas utcák különleges alkotás: nemzedéki közérzetfilm, revizionista gengszterfilm és személyes vallomás egyben. Az izgalmakat így nagyrészt nem a cselekmény, hanem az aspektusok sokszínűsége adja; s hogy a film mégsem válik zsúfolttá, azt az egységes szervezőelvnek köszönheti, mely nem más, mint az esetleges, kiszámíthatatlan valóság.