A távolság íze
Történet
Jeremy egy New York-i kávéház tulajdonosa, az egyik vendége, Elizabeth tőle tudja meg, hogy a barátja ott járt egy másik lánnyal. Az összetört szívű, megcsalt lány estéről estére betér a kávézóba, remélve, hogy volt barátja eljön az otthagyott lakáskulcsáért. Éjjelente sokat beszélgetnek Jeremyvel, kiderül, hogy a fiú azért nem ment még el a városból, mert azt reméli, hogy volt barátnője egyszer visszatér hozzá. Egy nap Elizabeth váratlanul elhagyja New Yorkot, Memphisbe, majd Las Vegas-ba költözik. Szeretné újra megtalálni régi önmagát, és eltávolodni volt barátja emlékétől. De Jeremy-től nem akar elszakadni, képeslapokat küld a fiúnak, és beszámol azokról az emberekről, akikkel a sors összehozza. Jeremy-nek egyre jobban hiányzik a lány, de mivel a képeslapokon nincsen cím, nem tudja megtalálni...
Videó, előzetes, trailer
Jobb ha tudod: a Filmtett nem videómegosztó, videóletöltő vagy torrentoldal, az oldalon általában a filmek előzetesei nézhetőek meg, nem a teljes film!Ezt írtuk a filmről:
Túl a műfajon – A melodráma fejlődéstörténete 4.
A Filmtett háromrészes sorozatban – Néma sirámok, A weepie-k nagy korszaka, valamint Konzervatívok és újítók – foglalkozott a melodráma műfajának alakulástörténetével, 2003 március-májusa között. A szerző, Hungler Tímea, utolsóként az 1996-es Anthony Minghella-rendezést, Az angol beteget vizsgálta részletesen, és futólag említést tett az 1999-es The End of the Affair-ról is (Egy kapcsolat vége, r. Neil Jordan). Jelen áttekintés azon a ponton próbálja meg felvenni a fonalat és felvázolni azokat a tendenciákat, amelyek e sokrétű, mutációkra képes filmes műfaj legutóbbi tizenöt évét megszabni látszanak. A rendelkezésre álló források – műfajtörténeti tanulmányok, blogok és filmes portálok információi, illetve maguk a kategóriába sorolódó filmek – alapján többféle vázlat is elképzelhető az 1999-2013 közötti „melodrámás" időszakról.
Óda egy áfonyás pitéhez – Wong Kar-Wai: My Blueberry Nights – A távolság íze
[kritikaíró pályázat] Wong Kar-Wai első angol nyelvű filmjébe igyekszik átmenteni jellegzetes szerzői látásmódját, de a Távol-Kelet finom érzékkel ábrázolt egzotikuma helyett ezúttal csak a klisékkel teli urbánus Amerikából kapunk ízelítőt.
Közhelyek közül kiragyogó (színész)nő – Wong Kar-Wai: My Blueberry Nights / A távolság íze
Jelenthetnek-e valamit a kínai/angol, a hongkongi/amerikai, a Tony Leung/Jude Law, avagy a Maggie Cheung/Norah Jones megfeleltetések? Születhet-e ugyanolyan Kar-wai-film a nyelvtől és a kulturális környezettől, a színészi játéktól és a színészi testektől függetlenül, attól függetlenedve? 2007-es filmjével Wong Kar-wai átlépte a „Keletet” a „Nyugattól” elválasztó határt.
És Cannes…? – 60. Cannes-i Filmfesztivál, 2007. május 16–27.
„…és Cannes, oda jársz?” – lyukadunk ki majd minden beszélgetés során, ha fesztiválokról van szó. Barátok, kollégák, külföldi sajtós ismerőseim és a filmesek egytől egyig azt kérdezik, járok-e Cannes-ba, mióta filmes eseményeket kezdtem el látogatni. Mintha ez valami fokmérő lenne.