Alejandro Jodorowsky filmrendező, képregényművész, író, költő 1929-ben született Chilében ukrajnai zsidó bevándorlók gyerekeként. Nyolc éves volt, amikor családjával a fővárosba költöztek. A Chilei Egyetemen folytatta tanulmányait, ezeket azonban két év után abbahagyta. 1948-tól színházzal is foglalkozni kezdett, 1950-ben pedig színházművészeti mozgalmat hozott létre. 1953-ban Párizsba utazott és olyan nagyszabású művészekkel dolgozott együtt, mint Marcel Marceau, a kor híres francia pantomimművésze.
Első filmjét, A nyakkendőt (La Cravate) 1957-ben készítette el Thomas Mann Elcserélt fejek című regénye alapján, a főszerepet saját magára osztotta. Az 1960-as évek elején Fernando Arrabal francia drámaíróval, illetve Roland Topor illusztrátorral közösen egy avantgárd mozgalmat alapítottak, amely a Panique nevet kapta.
Jodorowsky idejét Párizs és Mexikó között osztotta meg, ez idő alatt pedig írói tevékenységére fektette a hangsúlyt. Képregényeket írt (Anibal 5, 1966) és komikus heti rajzsorozatokat készített (Panic Fables). 1968-ban megrendezte első nagyjátékfilmjét, a nagyon kis költségvetésből készült Fando és List (Fando y Lis), amely Arrabal egyik színdarabján alapult, és megjelent a belső utazás motívuma, mely egész karrierjén végigkísérte. A film premierje nagy sajtóvisszhangot keltett, a publikum felháborodva üldözte el a botrányhősnek titulált rendezőt, Mexikóban betiltották a filmet.
A szélesebb körű ismertséget egy rendhagyó western hozta meg a rendezőnek: az El Topo (A vakond, 1970) főszerepét ezúttal is ő maga játszotta. A film az Egyesült Államokba is eljutott, és bár a kritikusok megosztottak voltak, sikerült megnyernie magának John Lennon menedzserét, Allen Kleint, aki következő filmjét finanszírozta. 1973-ben elkészült a mára már kultfilmmé vált alkotása, A szent hegy (La Montagne Sacrée), amelyben visszatért a spirituális utazás témájához.
Jodorowsky nagy álma volt Frank Herbert Dűnéjének megfilmesítése, melyben még Salvador Dalí, illetve Orson Welles is szerepet kaptak volna. A filmhez látványtervek is készültek, Jodorowsky elképzelése azonban nem talált támogató kezekre. Az elutasítást követően főként képregényekkel foglalkozott. Az 1980-as években megteremtette a pszichomágiának nevezett terápiás módszert, amely Carl Gustav Jung pszichológiáját ötvözte a tarot kártyával. 2013-ban Jodorowsky feltűnt a meghiúsult projektjéről szóló dokumentumfilmben is (Jodorowsky’s Dune). Ezt követően gyerekkoráról készített egy önéletrajzi indíttatású filmet, A valóság táncát (La danza de la realidad, 2013).
2016-ban szintén magáról rendezett (Poesía Sin Fin), utolsó filmjét (Psychomagic: A Healing Art) pedig 2019-ben készítette el, melyben az általa megalkotott pszichomágia módszeréről mesél.
Az írás a Filmtett gyakornoki programjában készült.
