Kamera által homályosan
Történet
A nem is olyan távoli jövőben az Egyesült Államok lakosságának nagy része kábítószer-fogyasztó. A hatalom beépített titkos ügynökök és hatékony megfigyelési rendszerek segítségével próbálja az ellenőrzést fönntartani. Az egyik nyomozót, Fredet megbízzák, hogy álljon rá Bob Arctor dílerre, aki életveszélyes drogot terjeszt. Ennek mellékhatásaként ugyanis az ember személyisége két, egymással ellentétes félre bomlik. Fred rájön, hogy Arctor valójában az ő alteregója és önmaga megfigyelése a technikai kérdéseken túl komoly pszichológiai kihívásokat is felvet.
Videó, előzetes, trailer
Jobb ha tudod: a Filmtett nem videómegosztó, videóletöltő vagy torrentoldal, az oldalon általában a filmek előzetesei nézhetőek meg, nem a teljes film!Ezt írtuk a filmről:
A tudományos-fantasztikum virágkora – Science fiction az ezredforduló után
A digitális fordulat a látványközpontú fantasztikum – és így a science fiction – megerősödését hozta magával a hetedik művészet berkeiben az ezredforduló után. Míg bizonyos műfajok marginalizálódtak (western), vagy szinte teljesen eltűntek a filmes palettáról (film noir), addig a 2000-es években a tudományos-fantasztikum a virágkorát éli: a globális piacot óriásprodukciókkal elárasztó amerikai álomgyár húzózsánerévé vált mind mennyiség, mind anyagi siker tekintetében.
FilmPárosban… – Richard Linklater-portré 2.
Richard Linklater a 90-es évek grunge életérzésének feldolgozása után álommásolatokban kereste az élet ontologikus egységét. Generációs életérzéséből azonban nem maradhatott ki a szerelem témája, a fogyasztói társadalom kritikája és az amerikai történelem kisebb legendái se. Emellett bebizonyította, hogy a nagy narratívákat tagadó művészfilmes, ha kell, képes lavírozni az ipari filmkészítésben is.
Spleen-montázs – Richard Linklater-portré 1.
A 90-es évek elején berobbant amerikai függetlenfilmes generáció a klasszikus elbeszélés tagadója volt. A függetlenek a konzervatív filmformából nemcsak a kauzális narratívát, de a filmszerű képet is tagadták. Quentin Tarantino és Kevin Smith korai mozijainak állóképeit feszes, abszurd és önreflexív párbeszédek tették „mozgalmassá”. Eme irányzatból – több szempontból is – kiemelkedett filozofikus dialógusaival, popos hangulatával és epizodikus elbeszélésével az austini Richard Linklater.