A torinói ló
Történet
A torinói ló egy család története, akiknek megélhetését egy öreg ló biztosítja, aminek élete lassan a végéhez közelít... A cím arra a lóra utal, amelyet Friedrich Nietzsche pillantott meg 1889. január 3-án, torinói lakásából kilépve. A kocsi elé kötött ló megmakacsolta magát, mire a kocsis ostorral ütlegelni kezdte. A filozófus odalépett a lóhoz, majd hatalmas zokogásban kitörve átölelte. Miután szolgája hazavitte, ágyba tette Nietzschét, aki innentől kezdve élete hátralévő 10 évét némán, szellemi leépülésben töltötte.
Ezt írtuk a filmről:
A látszat, ha hátulról – Tarr Béla-olvasat 2.
Ugyan Tarr Béla konzekvensen tagadja műveinek korszakolását, fekete filmjei – még ha az előző munkáiból táplálkoznak is – mindenképpen különálló egységet alkotnak, amelyek középpontja és esszenciája a Sátántangó című hétórás mozi. Ám kérdéses, hogy további alkotásaiban mennyire lépett ki saját főművének árnyékából és mennyit tett hozzá az örök körforgás kétélű világához?
24. Európai Filmdíjak – Lars von Trier távollétében tarolt a Melankólia
Oscar-áthallások tarkították a berlini Tempodrom arénában december 3-án megrendezett díjkiosztó gálát: a hollywoodi aranyszobor után Susanne Bier és Tom Hooper felmarkolta az Európai Filmakadémia ezüstös trófeáját is.
A vég – Tarr Béla: A torinói ló
Sötétség borítja be Tarr Béla utolsó(nak mondott) mozijának szereplőit. De vajon tényleg olyasféle homály ez, amilyen Nietzsche tudatára borult, miután a kínzástól megvédte a címszereplő lovat? A módszeresen kihunyó fények opusa, A torinói ló sokban hasonlít a Sátántangó utolsó fél órájának önmagába zárkózó és mindent beborító, harangkongatott feketeségéhez. De vajon továbblép-e ebből, vagy megmarad az életmű jellegzetességeit összefoglaló zárófilmnek?
Willkommen in Babel! – 61. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 2011. február 10–20.
Nehéz megmondani, hogy mennyivel nagyobb a nyüzsgés február 10. és 20. között a német metropoliszban, ha az ember nem él ott. Talán az átlagos 9-es fokozat helyett most 10-es erősséggel pulzál a város. A vaskos programfüzet körülbelül 15 helyszínt említ, ám a termek így is csordultig telnek, a sorok az épületek előtt kígyóznak, a későn kelők táblákkal a kezükben keresnek eladó jegyeket, és úgy tűnik, az ülőhelykereséshez elengedhetetlen „Ist hier noch frei?” kérdést minden náció akcentus nélkül fújja.