A pap, a kurtizán és a magányos hős
Történet
Cable Hogue csalódott két legjobb barátjában, útját ezért egyedül folytatja a sivatagban. Magányosan, éhesen és szomjasan, egy napon váratlanul vizet talál a száraz síkság közepén. Hamar rájön, hogy a terület éppen a postakocsi útvonalára esik, így ha megvenné és vendéglőt nyitna, akkor a víz az aranynál is több hasznot hozhatna. Új otthonában egy lézengő pap társul mellé, a közeli városban pedig megismerkedik Hildyvel, a prostituálttal, akibe beleszeret.
Sam Packinpah a hatvanas évek végén feltámasztotta a kihalófélben lévő műfajt, a westernt. A pap, a kurtizán és a magányos hős című munkájában a zsáner minden kellékét felhasználja: a bosszú, a szerelem, a szent kurva, a szerencse, a tragédia és a színhely - a sivatagos vadnyugat - kulcsfogalmak. A film ballada egy magányos hősről, aki csak a természetben talál otthont és nyugalmat. A shakespeare-i A vihar ihlette filmet Peckinpah a legkedvesebb munkájának tartotta.
Ezt írtuk a filmről:
A becses briganti – Sam Peckinpah-portré 2.
Sam Peckinpah 1969 utáni pályája leginkább a hullámvölgy szóval jellemezhető. Zajos sikereket nagy bukások követtek, a rendező többször margóra került, mégis vissza tudott kapaszkodni, közben egyre inkább úrrá lett rajta az őrület. Bár a kritika több filmjét is porba döngölte, szépen lassan mégis kiépült a rendező körül az a mítosz, ami azóta csak erősödött. Az utóbbira bizonyíték, hogy 2011-ben a Szalmakutyák remake-jét fogadhatjuk a mozikban.
A becses briganti – Sam Peckinpah-portré 1.
Bár az Új-Hollywooddal foglalkozó filmesztéták Steven Spielberg generációját nevezték el mozi-fenegyerekeknek, az igazi kemény fickókat nem itt kell keresni. Ha valakit fenegyereknek lehet nevezni ebben az érában, az az öntörvényű Sam Peckinpah, a producereknek és saját tükörképének legnagyobb ellensége, aki akkor is outsider volt, amikor az álomgyáron belül randalírozott.