Németország, nulla évben
Történet
A megrázó film a szétbombázott Berlinben játszódik, éhség és reménytelenség szorításában vergődő emberek között. A háború nemcsak a várost dúlta szét, a szörnyű trauma lerombolta azokat az erkölcsi kapaszkodókat is, amelyek segíthetnék az újrakezdést. A film hőse, a kis Edmund is hiába próbál segítséget kapni a felnőttektől. Kínzó gondjaival magára marad, úgy érzi, egyre súlyosabb felelősség nehezedik a vállára, s ez törvényszerűen sodorja a tragédia felé...
Ezt írtuk a filmről:
Az olasz film története – A kezdetektõl a neorealizmus válságáig (1.)
Az iskolateremtő irányzatokban és alkotókban, nagysikerű műfajokban, hosszan tartó válságokban bővelkedő olasz film története 1904-ben kezdődött. Akkor alapították Torinóban az első filmgyárat, majd rá egy évre Rómában a Cinest, amelynek műtermeit 1937-ig, a Cinecittá születéséig használták.
Filmtörténet tizennégy részben (X.) – Vissza a valósághoz (I.) – Az olasz neorealizmus története
A filmtörténetírás bevett toposza, hogy már a film születésénél megkülönbözteti a születő művészet fikciós illetve dokumentarista jellegű törekvéseit. Teheti ezt azért is, mert a (Lumiére testvérektől eredeztetett) valóságrögzítés és (a Meliés munkásságából származtatott) fikció viszonya valóban mindig is a filmkészítők és a filmről gondolkodók érdeklődésének fontos kérdése volt. A most tárgyalandó film(stílus) történeti irányzatnak is karakterisztikus jegye a valósághoz, a történelem és a mindennapok dokumentáló jellegű megközelítéséhez való viszonya.