Az alkimista és a szűz
Történet
A történet napjainkban játszódik. Sziráki László, az életművész nőcsábász, a kémia egyetemi tanára az aranycsinálás titkát kutatja, de egy komponens még hiányzik. Hírnevet akar, s egyszersmind megoldást szorongató anyagi gondjaira. Amikor találkozik Eszténával, a szüzesség elvesztésére vágyó, excentrikus bölcsésszel, sikerül neki a varázslat: a műanyagból arany lesz. A léha és link férfi azonban nem ismeri fel e találkozás kivételességét, ellöki magától a lányt. Zsófika, Sziráki bölcs nagyanyja is megismerkedik Eszténával: rokonléleknek érzi s kijelöli őt unokája számára. De közben Maci úr, Eszténa bumfordi és bivalyerős gladiátlovagja, aki bármire képes a lányért, féltékenységből üldözni kezdi az alkimistát. Vajon megtalálja Sziráki az alkimisták kérdésére a választ? És fontos-e egyáltalán az aranycsinálás?
Ezt írtuk a filmről:
Az alkimista „halálai” – Kamondi Zoltán-(de)mitológia
A rendszerváltás körül színre lépő, mostoha sorsú rendezőgeneráció (Rózsa János, Szabó Ildikó, Szederkényi Júlia, Salamon András) az útkeresés nemzedéke volt. Többek, merítve a kelet-európai filmek meditatív-elvont világából (Andrej Tarkovszkij, Juraj Jakubisko) és a ’80-as évek „új érzékenységéből” (Bódy Gábor, Jeles András), egyfajta profán mitológia felé nyúltak (Enyedi Ildikó, Monory-Mész András, Tóth Tamás). E csapás egyik legjelentősebb képviselője a hirtelen elhunyt Kamondi Zoltán, aki Halj már meg! című mozijának végső munkálatai közben távozott. E film ismerete nélkül is érdemes a velős repertoár vizsgálata.