Az internet megeszi a lelket – Pascal Plante: Les chambres rouges / Red Rooms / Vörös szobák

2024. február 14. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Nem bocsátkozik felszínes pszichologizálásba, magyarázkodásba, forgatókönyvírói kurzuson tanult karakterépítési trükkökbe és unalomig használt családi traumákba, hanem meghagyja a lélek sötét oldalának titokzatosságát. Így tesz kíváncsivá, így kúszik a bőrünk alá és így válik igazán hátborzongatóvá a Vörös szobák.

A förtelem esztétikája – Fatih Akin: Der goldene Handschuh / The Golden Glove

2019. június 8. – írta Ferenczi Szilárd

Talán senkinek nincs már fel kétsége afelől, hogy a voyeurizmus korunk egyik tömegperverziója, csak hát nem így hívjuk. Youtube, közösségi oldalak, airbnb és társaik elégítik ki voltaképpen ezt a kukkoló reflexet, amelyet hétköznapi exhibicionizmusunk hív elő. Bizarr ez javából, csak már nem tudatosítjuk. A magamutogatás függőség lett, a véletlenül lekamerázott hétköznapi balesetekből tréfás tévéműsorok készülnek, az élet szükséges velejárója mindez. Már nem lopva nézzük, mert a nyilvánosságban zajlik. Van, mert kell és kell, mert van. Amíg cuki és amíg bírjuk cérnával.

Néha nyál és néha vér – Gaspar Noé: Irréversible / Visszafordíthatatlan

2003. július 15. – írta Dobolán Katalin

Gaspar Noé filmje meglehetősen kellemetlen kis film. Maga a sztori sem túlságosan felemelő. Egy pár haláláról és életéről szól, akik a történet elején kedvesen évődnek egymással; a lányról kiderül, hogy terhes, és ettől még boldogabbak lesznek. Elmennek egy buliba, ahol a fiú füvezni kezd, a lány bosszúsan otthagyja: egyedül akar hazamenni. Egy aluljáróban azonban, 9 perces jelenetben, megerőszakolják, illetve a felismerhetőség határáig szétrugdossák, összeverik az arcát.