Helyzetkép a romániai popzene-piacról

2001. március 15. – írta Gyöngyi Annamária

A román pop megszületett és elkezdett pénzt termelni. Sztárgyártás, marketing, copyright és adócsalás: egy biztató történet elején tartunk.

Klipszabadság, reklámzubbony – Beszélgetés Marius Theodor Barna és Giurgiu Tudor filmrendezőkkel

2001. március 15. – írta Karácsonyi Zsolt

Mindketten Stere Gulea és Laurenţiu Damian osztályában végezték el a filmrendezői szakot a bukaresti Színház és Filmművészeti Akadémián. Az egyetem elvégzése után mindketten foglalkoztak (foglalkoznak) reklámfilmek és videoklipek rendezésével, de a játékfilmekkel szemben sem váltak hűtlenné.

Veni, vidi, vici avagy a „manea” esete a román könnyűzenével – Videoklipek a román Atomic könnyűzenei adón

2001. március 15. – írta Szántai János

Ha van román könnyűzene – márpedig van, ez kétségtelen – akkor kell lennie egy olyan román televízióadónak, amely az illető könnyűzene hivatalos fóruma. Megszületett tehát az Atomic adó, amely napi 24 órában nyomatja a többnyire román kommersz zenei végtermékeket. De mit is fed pontosan a „román könnyűzene” kifejezés?

Refrén, ismétlések, rövid, lazán összefűzött epizódok – Zene és kép összjátéka Martina McBride Independence Day című videoklipjében*

2001. március 15. – írta Farkas Beáta

Megoldatlan stilisztikai probléma a videoklipek narratívaalkotásának műfaji besorolása. Ezek az audiovizuális rövidfilmek eltávolodnak a valós időben folyó események közvetlen ábrázolásától. Megsokszorozódnak és összekuszálódnak a képi közlés pályái, megszűnik a színháznál és mozinál még meglevő – nézőt és látványt egyesítő – közös tér és szereplők, illetve szerepek viszonylagos stabilitása. A játékban szereplő jelek és helyzetek fellazulnak, mindig történik valami, ami leköti figyelmünket, de végső soron nem történik semmi.

Bevezetés a videoklipbe való bevezetéshez

2001. március 15. – írta Kelemen Attila

Azt hiszem, egy értelmezési vagy leírási kísérlet számára soha nem az érdekes, mi is az a fókuszba vett valami, hanem inkább az, mivé válhat. Viszont az, mivé válhat, az nem megtudható, mert a kép, amit kivetítünk, az a jelenből extrapolál. A helyzet tehát reménytelen.