Ellőttem – Edoardo Ponti: La vita davanti a sé / The Life Ahead / Előttem az élet

2020. november 18. – írta Vigh Martin

Romain Gary Émile Ajar álnevén írt regényének harmadik filmadaptációjában Momo már nem a kis Arthur nevű esernyőjével keresi a pénzt, hanem kábítószer-kereskedelemmel, a történet napjainkban játszódik, a keserédes, traumáktól terhelt hangulatot pedig egy könnyedebb megközelítés váltja fel. Az új feldolgozás azonban minden újító szándéka ellenére épp a legfontosabb pontokon bukik el.

Banyák napja – Robert Zemeckis: The Witches / Boszorkányok

2020. november 5. – írta Tóth Menyhért

Roald Dahl Boszorkányok című szofthorrorjának Robert Zemeckis-féle feldolgozása maradandó élményt inkább csak a tíz éven aluliaknak nyújt, de hellyel-közzel így is kielégíti a rajongók elvárásait.

Nagyobb a füstje – Remake-be szabva: Rebecca / A Manderley-ház asszonya (1940, 2020)

2020. október 31. – írta Buzogány Klára

80 évvel A Manderley-ház asszonya bemutatója után, idén október közepétől a Netflixen nézhető az új Rebecca. Azt nem is vártuk, hogy bárki lekörözze Hitchcockot, de lehetett volna ez az új film olyan jó, mint amilyen szép.

A lény és a dolgok – Remake-be szabva: A Lény (1951); A dolog (1982, 2011)

2020. március 7. – írta Pernecker Dávid

Howard Hawks 1951-es A Lény – egy másik világból című kultikus alkotása borzalmas adaptációja az alapjául szolgáló novellának, de a mai napig szórakoztató film. John Carpenter 1982-es A dolog című mesterműve nem remake, viszont kitűnő adaptáció. Matthijs van Heijningen 2011-es A dolog című szennye borzalmas remake. Nagyjából erről lesz szó.

Emberszabásúak a szélesvásznon – Remake-be szabva: Majmok bolygója (1968, 2001, 2011)

2020. február 22. – írta Szabó R. Ádám

Minden remake esetében feltevődik a kérdés: tényleg szükség volt erre? Nem sok „újraértelmezés” képes az eredetije főlé nőni, de van olyan eset is, amikor ez sikerül. Persze nem árt hozzá néhány próbálkozás, de néha Hollywood is képes értelmesen adaptálni, sőt újraadaptálni. Ezen kevés pozitív példa egyike A majmok bolygója-széria, amelynek újkori inkarnációi sokszor feledtetni tudják elődeik hibáit, továbbgondolják, nem pedig megismétlik azok mondanivalóját.

Pokolbéli víg napjaim – Neil Marshall: Hellboy

2019. április 12. – írta Verpeléti András

Sokan várták, hogy az új Hellboy-film visszahozza majd Guillermo del Torót és az eredeti színészeket, a 2019-as változat azonban nem egészen azt hozta el a rajongóknak, amit szerettek volna. Kicsit úgy jártunk a sokéves huzavona után bemutatott reboottal, mint azok a Pókember-rajongók, akik egy negyedik Raimi-féle rész helyett végül Andrew Garfieldet kapták. A Neil Marshall által kvázi-újraindított eposz sajnos nem lesz azonnal kedvenc – sőt, talán soha – de a Hellboy-franchise-nak még használható alapja lehet a jövőben.

Visszahozták a sírból – Kevin Kölsch, Dennis Widmyer: Pet Sematary / Kedvencek temetője

2019. április 8. – írta Szabó R. Ádám

Örök kérdés egy-egy újabb, az ötlettelenségtől szenvedő Hollywood által szükségszerűen szállított remake megjelenésekor, hogy mennyire van szükség arra, hogy ugyanazt az általában jól ismert történetet mindössze három évtized után újra elővenni és leporolni? A rekordbevételektől duzzadó box office számai pedig nem hazudnak: ha értelme legtöbbször nincs is, piaca általában van az újrakezdéseknek és -feldolgozásoknak, ez pedig éppen elég.

Ez még mindig nem Az, amire várunk – Andrés Muschietti: It / Az

2017. szeptember 7. – írta Tóth Menyhért

Az Az 2017-es filmfeldolgozása jóval többet merít Stephen King klasszikusából, mint a 90-es években készült tévés rokona. Ennek ellenére nem jut túl a regénybéli univerzum felszínének kapargatásánál. Igaz, ezt legalább korrekt módra, jó véresen teszi.

Szemtelen remake – Billy Ray: Secret in Their Eyes / Szemekbe zárt titkok

2015. december 1. – írta Csiger Ádám

Amikor 2010-ben az argentin Szemekbe zárt titkok megnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart, lehetett sejteni, hogy Hollywood most sem lesz állhatatos és megpróbálják majd amerikanizálni ezt a világsikerű krimit. Ami sikerült is, annak minden előnyével és hátrányával együtt – bár a hátulütő jóval több.