Támad az olasz maffia a TIFF-en!

2009. március 10. – írta a szerk.

A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál szervezői az idei fesztiválra friss és jobbnál jobb filmeket ígérnek, valamint több mint 50 000 látogatót remélnek.

(Ki)fulladásig – Clark Gregg: Choke / Fulladás

2009. február 24. – írta Csoma Emőke

Bevallom, közel érzem magamhoz az antihősöket, mondhatni kedvelem őket. Esetlenek, nem találják a helyüket, gyakran önző dögök, már-már betegesen gyávák, és ritka, hogy a velük történt szerencsétlenségek ellenére egy fikarcnyit is változnának – akárcsak mi magunk.

Medvevadászat székely–magyar–román módra – Peter Strickland: Varga Katalin balladája

2009. február 17. – írta Illyés Zsuzsa

A történetről ugyanazt mondhatjuk, mint Bodor Ádám Sinistra körzetbeli színhelyeinek mágikus realizmusba való beskatulyázásáról: nem, ez nem mágikus realizmus, ez a történet „pur” realizmus, és igen, ilyen esetek ma is előfordulnak a legendás és meseszép Székelyföldön. Miközben az eseményeknek mégis van egy székely gondolkodási logikát megtagadó fordulata...

Van Damme, l'homme – Mabrouk El Mechri: JCVD

2009. február 9. – írta Jakab-Benke Nándor

A kamaszfiúk rajongása igen hálátlan dolog. A VHS-korszakban cseperedsz fel, rajongsz egy csupaizom, ősember akciósztárért, aztán hirtelen benő a fejed lágya és levakarod a színes Bravo-, Popcorn-posztereket a faladról, vállalva a gombostűk által hagyott csúnya hegeket a tömbházlakás betonfalában – és a polcod megtelik Bergman-, Fellini- és Antonioni-DVD-kkel.

Bort, búzát, gázolajat! – Keményffy Tamás: Mázli

2009. február 1. – írta Jakab-Benke Nándor

Magyarország megirigyelte a Balkánt a maga naturalista faluábrázolásáért, megunta, hogy állandóan Erdélybe kell kiruccanni, ha az ember használható rurális díszletet, miliőt és feelinget akar (még akkor is, ha néha a saját, nyafogó színészei lakják be ezt a teret) és elkészítettek egy kusturicás babérokra törő, menzeles nosztalgiájú filmet, ami önmagában nagyon dicséretes dolog, még akkor is, ha az eredmény felemás.

Ha a gépezet beindul... – Jay Roach: Recount / Újraszámlálás

2008. december 24. – írta Fodor Kata

Az amerikai választásoknak megágyazó demokrata „propagandafilm” hozzánk csak Barack Obama győzelmi mámora után ért el, egy kis történelemóra azonban sosem árt. A cselekmény szédületes tempóban száguld előre, nagyjából annyi mondatot hallunk egymásra torlódni, mint egy átlagos Szívek szállodája-epizódban, csak itt minden „élesben” megy.

Bábeli káosz Gomorrában – Matteo Garrone: Gomorra

2008. október 23. – írta Csoma Emőke

A néző akarva-akaratlanul is nagy elvárásokkal lát neki egy olyan film megnézésének, amely rendezőjének kezében még ki sem hűlt a frissen elnyert cannes-i díj, mégpedig a zsűri nagydíja. Az meg csak a ráadás, hogy jövőre az Oscaron is képviselni fogja az olaszokat. Már rengeteg nézőt meghódított ez a film – de mi is lapul valójában a beszédes cím mögött?

A pásztorfiú esete a nimfákkal és a kelta papokkal – Éric Rohmer: Les amours d'Astrée et de Céladon

2008. február 29. – írta Buzogány Klára

A gallok földjén, a druidák idejében járunk. A filmre vitt pásztorregény hősnője, a szőke Astrée elűzi kedvesét, Céladont, miután egy mulatságon más lánnyal látja flörtölni. A két fiatal egymásra találásának meséje az ókori bukolikus irodalom reneszánszon átszűrt érzelemvilágát idézi, melyhez Rohmer számos művészettörténeti utalást társít.

Nyomtalanul – Hajdu Szabolcs: Off Hollywood

2008. február 21. – írta Jakab Juli

[Re: Off Hollywood] Annak ellenére, hogy Hajdu a fiatal filmes generáció egyik legfelkapottabb tagja, a Fehér tenyér utáni hatalmas elvárásoknak esélye sem volt megfelelni: az Off Hollywoodot már azelőtt elfelejtette a szakma és a közönség, mielőtt egyáltalán látta volna. Pedig milyen szép népmesei fordulat lett volna, ha a film sikeres lesz!

(Ön)reflexív futólecke – Hajdu Szabolcs: Off Hollywood

2008. február 8. – írta Dunai László

A filmről, a filmkészítésről szóló filmekkel Dunát lehetne rekeszteni. De nem a magyarországi szakaszon. A magyar filmek között sajnos hiába kerestünk a témát feldolgozó nagyjátékfilmet, nem nagyon találtunk. Egészen mostanáig. A Hajdu Szabolcs rendezte Off Hollywood hogy lehet és kell is ilyen típusú filmet készíteni.