Theodoros mester Cannes dédelgetett kedvence volt a 70-es évek közepétől a 90-es évek végéig, aztán „kicsit” kiment a divatból. Az Odüsszeusz tekintete, Az örökkévalóság meg egy nap, a Vándorszínészek, az Utazás Kithiriába, a Táj a ködben, A gólya függő lépése és A méhész 75 éves alkotójával – aki 1992-ben Budapesten is megfordult egy retrospektív alkalmával – ezúttal a Berlini Filmfesztiválon beszéltünk.
Theodoros mester Cannes dédelgetett kedvence volt a 70-es évek közepétől a 90-es évek végéig, aztán „kicsit” kiment a divatból. Az Odüsszeusz tekintete, Az örökkévalóság meg egy nap, a Vándorszínészek, az Utazás Kithiriába, a Táj a ködben, A gólya függő lépése és A méhész 75 éves alkotójával – aki 1992-ben Budapesten is megfordult egy retrospektív alkalmával – ezúttal a Berlini Filmfesztiválon beszéltünk.
Theodoros mester Cannes dédelgetett kedvence volt a 70-es évek közepétől a 90-es évek végéig, aztán „kicsit” kiment a divatból. Az Odüsszeusz tekintete, Az örökkévalóság meg egy nap, a Vándorszínészek, az Utazás Kithiriába, a Táj a ködben, A gólya függő lépése és A méhész 75 éves alkotójával – aki 1992-ben Budapesten is megfordult egy retrospektív alkalmával – ezúttal a Berlini Filmfesztiválon beszéltünk.
Az Utazás Kythirára (Taxidi sta Kythira, 1984) fordulópont Angelopoulosz életművében. Nem hagyja el ugyan a történelmi környezetet, de az egyén világára és a belső utazásokra helyezi a fő hangsúlyt. A metafizikus kamera-töltőtollal író történész további trilógiái sorsának összefoglalása.
Miután Michael Cacoyannisz a 60-as és 70-es években színvonalas mozgóképként sikeresen exportálta a Földközi-tenger túlpartjára az ógörög drámákat (Elektra, 1962; Trójai nők, 1971; és persze az örök Zorbát, 1965), átadta vezető helyét egy metafizikus kamera-töltőtollal író történésznek: Theodoros Angelopoulosznak.