A nyurga, a zömök, a vigyorgó és a kába – Todd Phillips: Road Trip / Cool túra

2000. október 15. – írta Köves Gábor

Minek ez az egész?! – szegezem magamnak a költői kérdést. Persze pontosan tudom az okát. Kell, mert a Road Trip és a hozzá hasonló darabok borzalmasan olcsón legyárthatók, s a marketingköltségeket hozzászámolva sem terhelik meg jobban gyártójuk költségvetését, mint teszem azt, egyetlen jónevű színész szerződtetése. (A Road Trip, mint befektetés a maga 65 millió dolláros bevételével már Amerikában sokszorosan megtérült, újabb dicsőséget szerezve a Gladiátorral, a Csibefutammal és az új Woody Allen-filmmel busásan jövedelmező nyarat záró Dreamworks-nek).

Csetlő-botló sztársirámok – Roger Michell: Notting Hill / Sztárom a párom

2000. június 15. – írta Zudor Imola

A minél magasabb nézettségi indexekre törekvő hollywoodi filmkészítés az utóbbi években bevált, ebben a formában nem túl eredeti receptjét hasznosítja filmünk. A néző, azaz a kliens, az ügyfél megfogásának, moziba csábításának mindenkori eszköze a figyelemfelkeltő újszerűséggel való kecsegtetés. Ennek tipikus módszere a meglévő séma-készletre való hagyatkozáson túl egyes klisék megbolygatása, részleges tagadása oly módon, hogy ez teljességében ne kérdőjelezze meg annak jogosultságát, kérdőjelekkel tarkítva csupán a filmhez való nézői viszonyulásunkat.