Szarajevó a középkelet- és délkelet-európai filmes élet egyik meghatározó eseményévé nőtte ki magát. A fesztivál fiatal korát meghazudtolva vált közvetítővé Nyugat-Európa és a térség között. Világszínvonalú rendezvény impozáns felhozatallal, regionális és világpremierekkel, neves vendégekkel.
A VII. Filmtett-Duna Műhely alkotótábor résztvevői listája az elmúlt hetekben – a visszalépések és a vonal alattiak előbbre lépése nyomán – kissé átalakul. Ugyanakkor csatlakozott hozzánk egy nemzetközi filmes workshop is néhány mexikói és amerikai résztvevővel.
Különös
lenne ezt a cikket megírni az otthoni, így csak a hazalátogatásaim alkalmával
beszélt hajdúsági tájszólásban. Épp olyan idegenül érezném magam itt a
billentyűk fölött, mint amikor a kiváló antropológiai és/vagy dokumentumfilmek
után visszazökkenek a hétköznapok filmvalóság-darálójába.
A bukaresti Magyar Kulturális Intézet által szervezett dokumentumfilm fesztivál inkább magyar–románra, mint román–magyarra sikeredett. Nem csak a versenybe került filmek arányából látszik ez (az ötvennyolc film közül csak tizenkettő román alkotás), hanem a zsűri összetételéből is (az előzsűriben nem volt egy román tag sem, a zsűriben pedig csak egy, Cristi Puiu filmrendező).
A tavalyi év dokumentumfilm-termése (legalábbis annak a szemlén megjelenő része) némi optimizmusra ad okot a műfaj jövőjét illetően. A versenyben résztvevő alkotások készítői között számos fiatalt találunk, akik nemcsak nyilvánvalóan tehetségesek; újszerű megközelítésmódjukkal, szakmai felkészültségükkel is hozzájárulhatnak a műfaj megújításához és népszerűsítéséhez.
