Jancsó és a politikai modernizmus eszmetörténete – Andrei Gorzo: Imagini încadrate în istorie. Secolul lui Miklós Jancsó

2016. február 26. – írta Gregus Zoltán

Andrei Gorzo kötete szerint Jancsó filmjeinek avantgardizmusa több szempontból is problematikus, hiszen egyrészt a rendező nem szakít teljesen az elbeszéléssel, másfelől pedig használja a művészfilmes ipar közegeit, jelen van a filmkészítés és -forgalmazás intézményes struktúráiban – tehát egy nagy játékos az európai művészfilmek piacán, ugyanakkor mégis a modernizmus, a modernista avantgárd része. Gorzo jó példának tartja Jancsót arra, hogy hitelesen is fel lehet vállalni a didaxist a filmben.

Jancsó-film a Cannes Classicsban

2015. április 30. – írta a szerk.

Az 50 éve készült, nemrég felújított Szegénylegényeket vetítik a filmtörténeti klasszikusokat bemutató válogatás keretében a május 13-án kezdődő fesztiválon. Nem ez lesz az első Jancsó-film a riviérán: a Még kér a nép 1972-ben Cannes-ban elnyerte a legjobb rendező díját, majd 1979-ben életműdíjjal méltatta Jancsó munkásságát a Cannes-i Fesztivál.

A katasztrófa értelmezése – Jancsó Miklós-portré 1.

2011. szeptember 27. – írta Gregus Zoltán

Jancsó Miklós életében a katasztrófa többszörösen meghatározó tényező: már negyvenkét éves, amikor az első szerzői filmjét forgatja; alig fog bele a balos filmek forgatásába, a hetvenes évekre ki kell ábrándulnia; ennek ellenére a nemzetközi filmtörténetben nemzeti klasszikus vált belőle; a „katasztrófa” értelmezésével indul a nyolcvanas években az egyik jelentős stíluskorszakát meghatározó filmje. Jancsó Miklós ma kilencven éves, és még mindig alkot – sőt egész jó filmeket.

Jancsó Miklós filmjei Vancouverben

2009. március 25. – írta a szerk.

Jancsó Miklós négy filmjét fogják levetíteni április első hetében, Vancouverben. A filmeket magyar nyelven, angol felirattal fogják vetíteni.

Történelem a magyar filmben – Azt mondd meg, Antoine, mi az: Történelem! Valami tantárgy lesz, ha jól emlékezem.

2002. október 15. – írta Gáspárik Attila

A nagy történelmi freskók hiánya, az egyéni mozgóképes történelem-kezelések széles skálája és a filmtörténetileg kevéssé jelentékeny, ám annál nagyobb közönségsikernek örvendő (ál)történelmi filmek jellemzik a szerző szerint a magyar történelem és a magyar film kapcsolatát.