A víz az úr – Gints Zilbalodis: Flow / Straume / Áradás

2025. január 25. – írta Buzogány Klára

Az Áradás történetében nincs sok eredeti ötlet, de a megvalósítása annyira varázslatos, hogy szurkolunk neki egy Oscarért. Kalandfilmbe ültetett metafora a barátságról, az emberek sokféleségéről, s arról, hogy boldogulásunk csak azon múlik, hogy legyőzzük félelmeinket és a saját egónkat, s összefogjunk – mindez egyetlen ember nélkül, olyan állatszereplőkkel elmesélve, amelyek mindvégig megmaradnak annak, amik: állatoknak.

Egy másfél tonnás robot pattog az aszfalton – A CGI térnyeréséről

2015. augusztus 20. – írta Pernecker Dávid

A CGI-nek van más bűne is Jar-Jar Binksen kívül. Pedig voltak, és vannak is olyanok, akik úgy használják, ahogy az ildomos.

Számítógéppel generált üres tekintetek – Az Uncanny Valley-jelenségről

2015. július 16. – írta Pernecker Dávid

Ha a „természetellenesség rejtélyes völgyében” járok is, nem félek a gonosztól. Egy tökéletlenül animált embertől viszont nagyon is.

Ez itt a vég? – Beszélgetés Jankovics Marcell animációsfilm-rendezővel

2009. október 19. – írta Harmat Eszter

Jankovics Marcell eddigi életműve aligha foglalható össze néhány mondatban. Animációs filmes, művelődéstörténész és könyvillusztrátor, akinek filmek, könyvek és televíziós műsorok egész sora fűződik a nevéhez. A több mint 20 éve készülő Az ember tragédiája című animációs filmje utómunkálatainál tart, ennek kapcsán beszélgettünk ördögökről, angyalokról, istenekről és a keresztény Európa haláltáncáról.

Jabbád, anyád idejöjjön! – Dave Filoni: Star Wars – A klónok háborúja

2008. október 1. – írta Jakab-Benke Nándor

Három évvel úgy kezdtem a Sithek bosszúja-kritikát, hogy ugyebár felnőtt az a generáció, akik annak idején gyerekként nézték meg az első Star Wars-szériát, s most ők viszik el a gyerekeiket a mozikba, a történet utolsó darabjait helyrerakandó. S errefel Lucas három évre rá a franchise egy újabb darabjával jelentkezik, ami ráadásul animáció. Most akkor mi van?

Kétdimenziós animációkészítés MOHO 5-tel

2005. május 15. – írta Bertóti Attila

A Lost Marble cég 2004-ben bocsátotta ki a MOHO nevű animációs alkalmazás legújabb verzióját. A mindössze 20 megabájtnyi programocska animációs eszközei között olyan izgalmas dolgokat találhatunk, mint a szereplők mozgatását megkönnyítő csontvázak, mozgatható kamera, vagy a víz, füst, tűz ás más, nehezen animálható jelenségek megjelenítésére szolgáló részecskerendszerek. Az alábbi áttekintésben többek között ezekről is szó esik.

„A régi az újban” – Hagyományos játékfilmes látványszervezés és számítógépes animáció

2004. szeptember 15. – írta Kiss Gábor Zoltán

A számítógép-generálta képek (CGI) érdemi fontosságát elfedik az új médium látványteremtő és anyagi aspektusai – holott ez utóbbiak csupán felszíni jelenségei egy alapvetőbb folyamatnak, mely egyelőre beláthatatlan mértékben befolyásolja mind a filmes, mind a (legtágabban értett) irodalmi elbeszélést.

Komputer-töltőtoll – A számítógépes animáció rövid története

2004. szeptember 15. – írta Pápai Zsolt

A hangosfilm bevezetése óta nem volt olyan nagy a felfordulás a moziiparban, mint amilyen mostanában, az analóg technikákról a digitálisakra áttérés időszakában: a hetvenes évektől mind markánsabban jelentkező folyamat úgyszólván napra-nap folyamatosan alakítja át a filmképet, reformálja meg a hagyományos mûfajokat, igazítja ki a történetvezetési technikákat, írja újjá a mozgóképről való gondolkozás módját. A digitális technológiák fejlődése egyes – borúlátó – prognózisok szerint hosszú távon a kreativitás elapasztását és az emberi tényező filmkészítésből való kiiktatását vonja maga után, azonban e jóslatokkal szemben egyelőre több kortárs jelenség is inkább a teremtő- és alkotóképesség megizmosodását jelzi.