Álomjáték – Ingmar Bergman: Fanny és Alexander, 1982

2017. június 17. – írta Ritter György

Ingmar Bergmanra igazán nem lehet azt mondani, hogy nem volt elkényeztetve Oscar-szobrokkal. Háromszor hozta el Svédországnak az akadémiai díjat, először a Szűzforrásért (Jungfrukällan, 1960), másodszor a Tükör által homályosanért (Såsom i en spegel, 1961), harmadszor pedig a Fanny és Alexanderért. Emellett kilenc jelölést is begyűjtött és bár utolsónak kikiáltott mozifilmjéért a legjobb rendezői díjra is nominálták, „csak” a szokásos idegennyelvű honort zsebelhette be.

Az ember mindig tanul másoktól – Interjú Zsigmond Vilmossal

2014. október 1. – írta Szalkai Réka

Egy európai úr Amerikában – röviden így szokás jellemezni Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőrt, aki idén két európai életműdíjat kapott: Cannes-ban és Miskolcon, a Jameson CineFesten. A 84 éves nagymester szerint nem elég, ha valami szépen van fényképezve, a jó sztori is sokat számít, és számára az egyetlen kikapcsolódás, ha forgathat, vagy legalább fényképez.

Bergman hűséges – Beszélgetés Katinka Faragó producerrel

2010. november 15. – írta Kriston László

Katinka Faragó (74) a filmtörténet fontos szemtanúja. 1955 óta Ingmar Bergman munkatársaként, a maximumot megkövetelő mester mellett araszolt felfelé a ranglétrán: szkriptes naplóvezetőből előbb gyártásvezető, később producer lett, majd a Svéd Filmintézet és a Sandrew Metrodome produkciós igazgatója. A miskolci Cinefesten ő volt a játékfilmes zsűri elnöke, ott beszélgettünk vele.

Jelenetek egy filmtörténetből – Svéd filmtörténet 3.

2009. április 24. – írta Csoma Emőke

Fejlődőképesség, világszintű elismerések, Bergman – a svédek igazán megdolgoztak a sikerért az elmúlt évtizedekben. De vajon elég lesz-e ez az erőfeszítés a következő évtizedekre is? Hogyan lehet kiküszöbölni egy újabb válságot? Mire képesek Bergman nélkül? És a legfontosabb: egyáltalán van-e élet Bergman után?