Apokalipszis akkoriban – Sam Mendes: 1917

2020. január 23. – írta Jakab-Benke Nándor

Sam Mendes nagyapai inspirációjú háborús története nem is annyira történet, hanem inkább egy gyönyörű mozgóképes technikai erődemonstráció, ami minden érzékszervünket támadja.

Nem lehetett ez a film szép – Interjú Erdély Mátyás operatőrrel

2016. február 22. – írta Bán Attila

Az utóbbi öt-tíz év egyik legerősebb filmje számomra a Saul fia. Mindig azzal szoktam lemérni, hogy mennyire működik egy film, hogy mennyire tudom elfelejteni a technikát, hogy mennyire érzem azt, hogy visz a film magával, anélkül, hogy eszembe jutna, hogy most itt van egy derítés, most átkomponált az operatőr vagy ilyesmi. A Saul fiánál még azt sem vettem észre, hogy nem figyelek a technikára. Erdély Mátyás operatőrrel beszélgettünk az alkotói folyamatról, arról, hogyan lehetett így elrejteni a nyomokat.

Egy csodálatos elme ragyogása – James Marsh: The Theory of Everything / A mindenség elmélete

2015. január 23. – írta Buzogány Klára

Az életrajzi film műfajára leselkedő legnagyobb csapda az, ha az utómunka végére nem lesz belőle több, mint egy mozgóképpel illusztrált, némi díszlettel-jelmezzel megtámogatott lexikoni szócikkely. A mindenség elmélete még ilyen sincs: a Wikipédiáról többet lehet megtudni korunk egyik legragyogóbb fizikusáról, Stephen Hawkingról, mint ebből a filmből – bár mentségére szóljon, hogy nem onnan, hanem Hawking exfeleségének (ön)életrajzi könyvéből (Jane Hawking: Travelling to Infinity: My Life with Stephen, 2008) ihletődött. Meglepő mindez egy olyan rendezőtől, aki életrajzi filmmel (Man on Wire / Ember a magasban) nyert nemrég (hat éve) Oscart – igaz, hogy dokumentumfilmes kategóriában.

Aki a hurrikántól fél, nem az Oscartól – Interjú Benh Zeitlinnel, A messzi dél vadjainak rendezőjével

2013. április 19. – írta Katona Linda

Benh Zeitlin 30 éves, elsőfilmes amerikai srác. New Yorkot hagyta el New Orleansért, s az animációs filmet azért, hogy „élő anyaggal”, emberekkel dolgozhasson. Olyannyira jól sikerült neki, hogy tavaly Cannes-ból elhozta az Arany Kamera díjat, a Sundance-ről pedig a zsűri nagydíját és a legjobb operatőr díját. A messzi dél vadjai című első nagyjátékfilmjével négy Oscar-díjra, köztük a legjobb rendezőnek járó aranyszobrocskára pályázott. Milyen érzés lehetett ez?

Excelsior! – David O. Russell: Silver Linings Playbook / Napos oldal

2013. február 10. – írta Buzogány Klára

Állíthatták már trófeás polcukra a legjobb filmnek járó Oscar-díjat beteg főszereplőről készült drámák producerei megérdemelten is (Száll a kakukk fészkére), és kevésbé megérdemelten (Becéző szavak) is. Az idén nyolc kategóriában jelölt Napos oldal producerei talán nem fognak ennyire örülni, de a (mellék)szereplők egészen biztosan. Szobrocska ide vagy oda: a néző elégedett mosollyal és maradandó filmélménnyel távozhat a moziból.

Páni(k,) félelem – Michael Haneke: Das weisse Band - Eine deutsche Kindergeschichte / A fehér szalag

2009. november 25. – írta Csoma Emőke

Az ezredforduló óta Haneke minden második évben előrukkol valami újdonsággal. Legyen az saját történet (Rejtély, Farkasok ideje), adaptáció (A zongoratanárnő) vagy remake (Furcsa játék) – a szelíd tekintetű osztrák rendező minden egyes alkalommal feladja a leckét a felkészületlen nézőnek. Na de fel lehet-e egyáltalán készülni Haneke filmjeire? Én már két éve készülök A fehér szalagra, Haneke mégis piszok módon becsapott.