Fellini zeneszerzője voltam – Nino Rota-portré

2017. február 10. – írta Hubai Gergely

„A Cinecittà előtt észrevettem egy vicces kis embert aki a rossz helyen várakozott a villamosra. Szétszórtan hederített az egészre. Olyan érzésem volt hogy… vele kell várnom… biztos voltam benne, hogy a villamos megáll a szokásos helyén és futnunk kéne utána, és egyaránt biztos voltam benne, hogy megáll ott is, ahol mi várakoztunk… A legnagyobb meglepetésemre a villamos pont előttünk állt meg.” Federico Fellini így emlékezett első, még véletlen találkozására Nino Rotával. Az idén 105 éve született zeneszerző leginkább Fellini zeneszerzőjeként ismert, de hozzá kötődik A keresztapa legendás – és meglepő botrányt kavaró – zenéje is.

Egy játékos naplója – Michael Cimino-portré

2016. augusztus 31. – írta Verpeléti András

Az idén 120. évét taposó filmtörténet számos kiváló alkotója között kevés olyan megosztó művész és személyiség volt, mint Michael Cimino. A párhuzamosan zseninek és pancsernek is tartott rendező életművét a folyamatos kockáztatás és a rendezői hatalommal való visszaélés jellemzi, nevével pedig örökre összeforrt a tiszavirág életű hollywoodi auteur-korszak és egy komplett stúdió bukása.

Mi Közép-Európa titka? – Beszélgetés Szabó Istvánnal a Hanussenről

2016. május 20. – írta Muszatics Péter

Ez volt az első magyar film, melyet Independent Spirit Awardra jelöltek, és az utolsó, melyben Szabó István együtt dolgozott Klaus Maria Brandauerrel. „Ez volt az a film, amellyel mindent elmondhattam volna, de elszalasztottam a lehetőséget” – nyilatkozta később a rendező a Hanussenről, melyet pontosan 28 évvel ezelőtt, 1988. május 20-án mutattak be a Cannes-i Fesztiválon.

Az ember, aki mindenhol ott volt – John Williams-portré

2016. május 2. – írta Verpeléti András

John Williams talán az egyik legismertebb élő ember a Föld bolygón. Műveinek egy részét ugyanis még azok is ismerik, akik soha életükben nem hallották a nevét, de volt valaha polifonikus csengőhang a telefonjukon. A cápa filmzenéjének fő témája vagy a Birodalmi induló taktusai a Csillagok háborúja-sorozatból ugyanis úgy vesznek körül minket, mint a wi-fi vagy a szmog.

Kamera által homályosan – Zsigmond Vilmos-portré

2016. március 3. – írta Verpeléti András

Az év első napján, a kaliforniai Big Surben elhunyt Zsigmond Vilmos egy hatvan éven át ívelő, szinte átláthatatlanul monumentális és a filmművészetet jelentősen meghatározó életművet hagyott maga után. A magyar származású operatőr nem csak résztvevője, hanem alapembere és egyik legfontosabb alkotója volt a 70-es évek új-Hollywoodjának, aki Michael Ciminótól Robert Altmanon át Steven Spielbergig a legnagyobbakkal dolgozott.

Hazaért a Saul stábja

2016. március 2. – írta a szerk.

A Saul fia hollywoodi sikere után a stáb szerda délelőtt a budapesti Toldi moziban jelent meg először a magyar sajtó képviselői előtt, hogy kérdéseikre válaszoljanak, amit – ahogy a film sajtófőnöke elmondta –  egy ideig Nemes Jeles László és Röhrig Géza nem fognak megtenni. Nemes poénkodva kezdte a sajtótájékoztatót, hosszas keresgélés után kapta csak elő a napokban úton-útfélen emlegetett aranyszobrocskát.

Oscar-legek, számokban

2016. február 27. – írta Buzogány Klára

A nagy visszaszámlálás közepette itt egy másfajta visszaszámlálás.

Eltűnt Michael Jackson Oscar-szobra

2016. február 25. – írta a szerk.

Michael Jackson hagyatékának kezelői szerint nincs meg az az Oscar-szobor, amelyet a sztár rekordáron, 1,5 millió dollárért vásárolt meg 1999-ben egy árverésen.

Múzeumnak adományozta az Oscart a Schindler listája producere

2015. július 24. – írta a szerk.

A jeruzsálemi Izraeli Holokausztmúzeumnak (Yad Vashem) adományozta a Schindler listájáért kapott Oscar-szobrocskát Branko Lustig producer, aki maga is túlélte a koncentrációs tábort.

És mégis Alice – Richard Glatzer, Wash Westmoreland: Still Alice / Megmaradt Alice-nek

2015. március 2. – írta Buzogány Klára

Most ősz van; aztán eljön majd a tél, és a fehér hó, ami mindent elborít – hangzik el a filmbeli színdarabban. És erről az állapotról szól a legjobb női főszereplő Oscarjával méltán díjazott Still Alice is, amely 100 perc alatt végiggördít a nézőjén egy kisebbecske úthengert.