A barbár messiás – Ken Russell-portré 2.

2012. május 23. – írta Csiger Ádám

Russell aranykora viszonylag gyorsan, mintegy hat év alatt lezárult, évi egy sikerfilmet eredményezve. Az egyaránt 1975-ben bemutatott Tommy rockoperája és a Lisztománia tébolyult biopicje bármelyik korábbi filmjével felveszik a versenyt, ám a nagyközönség innentől ráunt Russell fokozási és botrányokozási kényszerére, miközben a brit filmipar is válságba került. Hanyatlása látványos volt, de egyre elborultabb, szélsőségesebb munkái talán még kanonizált remekműveinél is izgalmasabbak.

A barbár messiás – Ken Russell-portré 1.

2012. május 21. – írta Csiger Ádám

„Botrányhős, provokatőr, ördög, enfant terrible, az angol Fellini” – így dicsérték a tavaly novemberben 84 évesen elhunyt Ken Russellt. Jogos, de mintha kissé alábecsülnénk a legendás direktort, akinek (film)művészete mindenképpen többet foglal magában a fenti kétes méltatásnál.

Kedvenc futó sitcomjaink I. – How I Met Your Mother / Így jártam anyátokkal; Community / Balfékek; The Big Bang Theory / Agymenők; 30 Rock / A stúdió

2012. március 23. – írta Jakab-Benke Nándor, Verpeléti András, Kiss Bence, Kónya Zsuzsánna

Tévésorozatot nézni már nem ciki dolog, az utóbbi évtized sitcomjait nézni pedig egyenesen menő, és nem mellékesen jól is lehet szórakozni rajtuk. Húsz perc a leghibbantabb figurákból és a legelborultabb ötletekből is nagyon tud működni, így hát megpróbáljuk röviden bemutatni kedvenc futó vígjátékainkat. Első körben A stúdió (30 Rock), a Balfékek (Community), az Agymenők (Big Bang Theory) és az Így jártam anyátokkal (How I Met Your Mother).

Filmtörténet az ókortól Machetéig – Decemberi filmtetteink szemléje

2011. december 27. – írta Buzogány Klára

2011 végéhez közeledve visszatekintünk az elmúlt mesebeli számú – 12 – filmtettes decemberre, az összevolt, hiányzó vagy már internetes napilapként összerakott év végi „lapszámokra”. Szemlézünk, nosztalgiázunk, és titokban még sokszor ennyi, még jobb, még okosabb, még bővebb télünnepi „lapszámot” kérünk a filmtettes angyalkától.

Az önreflexió után: a történet előtt, a képek között, a szavak mögött – Jean-Luc Godard: Éloge de l'amour / A szerelem dicsérete

2002. szeptember 15. – írta Pethő Ágnes

Hány dimenziója lehet egy filmnek? A mozivászonnak önmagában hat: a képkivágás oldalai felé nyitó négy irány, az, ami a látható kép előtt van, és az, ami mögötte. Ez utóbbi kettő a filmen mutatott történetnek idővonatkozásban is szerves része, hisz amit előbb láttunk, az értelmezheti a későbbieket, amit pedig később látni fogunk, az elé várakozással nézünk.