A HD-korszak kezdete – Beszélgetés Gulyás Buda operatőrrel, HD-szakértővel

2004. november 15. – írta Zágoni Balázs

Ki gondolta volna, hogy olyan filmek, mint a Dealer, A szex és Lucia, vagy épp a Csillagok háborúja új sorozatának első epizódja nem filmszalagra forogtak? Jelen pillanatig már több mint 200 nagyjátékfilm készült a világon HD (High Definition) technikával. Mi is a HD, és milyen új, mondhatni forradalmi helyzetet teremtett a filmgyártásban? Gulyás Buda film és HD-operatőrrel egy forgatási ebédszünetben beszélgettünk a MAFILM egyik stúdiójában.

Optikai tárolók – A CD fejlesztéstörténete

2004. november 15. – írta Lukács Sándor

Ha a huszadik század utolsó két évtizedének történelmét kellene megírnom, semmiképp sem hagyhatnám ki a Digitális világunk megszületése című fejezetet. Népszerűségének és korszakalkotó mivoltának köszönhetően egy ilyen fejezetben kiemelt cím alatt szerepelne a CD története. Mivel nem vagyok történetíró, ugyanakkor nemcsak a saját mindennapjaim egyik kedvelt, szerves része a CD, megelégszem a fejezet helyett csupán a CD történetének és működésének a leírásával.

Milliméterek – Az S8-as, 16-os és 35 mm-es filmtechnikáról

2004. november 15. – írta Szaladják István

Super 8 mm, 16 mm, 35 mm. Mit jelentenek ezek a számok? Röviden: a filmszalag szélességét, azét a filmszalagét, amelyre mozgóképeket rögzítünk. Mi az összefüggés az S8-as, a 16 mm-es és a 35 mm-es film szélessége és a minőség között?

Miért maradnak le időnként a hősök a képről? – Celluloid képarányok

2004. november 15. – írta Csoma Zsolt

A 35 mm széles, perforált szélű cellulóz filmszalagot az Eastman Kodak cég szabadalmaztatta és használta először a fényképezőgépeiben. Az Eastman Kodak által használt formátumot 1889-ben szabványosították a filmiparban. Az idők folyamán a film színes és hangos lett, de alapvetően csak a nyersanyag kémiai összetétele változott. Ma is ezt a filmet használjuk a hagyományos fényképezőgépekben, erre forgatják a mozifilmek jelentős hányadát, és ez a filmszélesség határozta és határozza meg az 1,33:1 (vagy ha úgy tetszik 4:3) képarányt, amely a nem szélesvásznú filmek, a televízió és a számítógépes monitor képernyőjének oldalaránya.

Kis DVD-történet – A digitális videótömörítéstől a feketepiaci DVD-kig

2004. november 15. – írta Jakab-Benke Nándor

Amióta a nyolcvanas évek elején megjelent a CD, és elterjedtek a CD-lejátszók, nagyszerű hangminőséget nyújtva egy vékonyka, időálló lemezen, megjelent az igény a szintén hordozható, jó minőségű videóra is. A VHS kazetták esetlenek, nagyok, ráadásul a szalag nem bírja olyan jól a strapát, mint az optikai lemez, megnyúlik, és kedvenc filmünk élvezhetetlenné válik. A megoldás azonban csak a kilencvenes évek elején kezdett körvonalazódni, amikorra mind a számítógép-processzorok, mind a tárolókapacitás kezdett megnőni, s ugyanúgy a technológiák is fejlődtek, kezdett elterjedni és olcsulni az írható CD, sok fejfájást okozva ezzel a lemezgyárosoknak.

A perforációtól a képpontig (és vissza) – Kis képformátum- és képhordozó-történet

2004. november 15. – írta Imecs Márton

A mozgókép világát sokáig a technikai lehetőségek határozták meg. Azok a képarányok, amelyek az elmúlt 150 év alatt kialakultak, két kötöttségnek vetették alá magukat: az egyik a fektetett forma, a másik a „képeslaplátás”. Ez utóbbin egy, a nyomdatechnikában meghonosodott, az aranymetszés arányaihoz közel álló 2x3-as keresztarányt értenek. Így alakultak ki azok a filmhordozóra felvitt képformátumok, amelyek a mai napig uralják a celluloid világát.