Az ördögűzés kellékei – Cristian Mungiu: După dealuri / A dombokon túl

2012. november 2. – írta Kovács Bea

2005-ben egy fiatal lány életét veszti egy ortodox pap által vezetett ördögűzésben. Országos médiabotrány. Hét évre rá Cristian Mungiu filmet készít a történtekből – máris az elmúlt két évtized legjobb román produkciójaként tartják számon. A dombokon túl két síkon indítja el a reflexiót: elsősorban maró társadalom- és egyházkritika, mind az egészségügyi, mind az igazságszolgáltató rendszer bírálata, másodsorban komplex emberi érzelmeket és kapcsolatokat helyez nagyító alá, kegyetlenül boncolgatja ezeket a végtelenül tehetetlen néző előtt. Hit és kétely harca, emberi és isteni szeretet közti különbség, lelki betegségek és ezeknek fizikai megnyilvánulása, az egységes, igaz nézőpont hiánya, elmagányosodás, megfelelési vágy, végső összeroppanás – elválaszthatatlanul vannak jelen a két és fél órás opuszban.

Géppisztolyos hatásvadászat – Marc Forster: Machine Gun Preacher / Géppisztolyos prédikátor

2012. január 4. – írta Csiger Ádám

A Géppisztolyos prédikátor első látásra szándékosan idétlen „bűnös élvezetnek” ígérkezik, de a cím csalóka. A film igaz történeten alapul, alkotói halálosan komolyan gondolták, mozijuk viszont legalább annyira hatásvadász, mint egy vérbeli exploitation a 70-es évek grindhouse-mezőnyéből.

A tökéletes antiklimax – Larysa Kondracki: The Whistleblower

2011. december 12. – írta Bán Attila

Az alábbi kritika egy meg nem történt film alapján készült.

A moped-rablás nem kifizetődő – Arno Dierickx: Bloedbroeders / Véres barátság

2009. május 8. – írta Várhegyi Ádám

Azt kell mondanom, hogy Arno Dierickx alkotása nem hagyott bennem pozitív érzéseket. A felvezető képsor, melyben egy koponyát gereblyéznek ki egy eldugult pöcegödörből, a film pszicho-thriller jellegét hivatott érzékeltetni, amit egyébként a rendezőnek csak hatalmas küszködések árán, egy-egy pillanatra sikerül csak elérnie.