Ebből többet is ki lehetett volna hozni – Jared Hess: Masterminds / Lángelmék

2016. október 17. – írta Rácz Viktória

„Remélem, hogy kirabol még egy bankot, és akkor jöhet a második rész.”- hangzott el Zach Galifianakis szájából a Jimmy Kimmel talk-showjában adott interjún. Ha a Lángelmék forgatókönyve nem igaz történeten alapult volna, mindenki azt mondaná, hogy túl valószerűtlen.

A fehér szélsőség nyomorultjainak tárlata – Daniel Ragussis: Imperium

2016. szeptember 6. – írta Pernecker Dávid

Az Imperium nem ismeretlen történetet mesél el, mégis tud újat mondani a neonácik szennyéről.

Legendásan semmilyen – Brian Helgeland: Legenda / Legenda

2015. október 13. – írta Pernecker Dávid

Brian Helgeland annyira szereti a londoni Kray testvérek történetét, hogy azt nem is tudja tisztességesen elmesélni. 

Humorista a magasban – Robert Zemeckis: Kötéltánc / The Walk

2015. október 9. – írta Soós Tamás

Philippe Petit 1974 augusztusában egy drótkötélen átsétált a World Trade Center ikertornyai között. Most IMAX-vásznon mutatják meg, mit érezhetett 417 méter magasban.

Feketemisetörtént – Scott Cooper: Black Mass / Fekete mise

2015. október 7. – írta Jakab-Benke Nándor

James Joseph „Whitey” Bulger, Jr. a 70-es, 80-as évek Bostonjának egyik legrosszabb hírű gengszterfőnöke volt, joggal. John Christopher „Johnny” Depp II. pedig a jelenlegi évtized egyik legrosszabb hírű filmsztárja lett, szintén joggal.

Meghalni a világ tetején – Baltasar Kormákur: Everest

2015. szeptember 17. – írta Soós Tamás

Az Everest a hegymászófilmek Gravitációja lehetett volna.

Csak ugat, nem harap – Pejó Róbert: Mancs

2015. január 29. – írta Tóth Menyhért

A magyar állatcelebek két legismertebb képviselője minden bizonnyal Overdose, a versenymén, illetve Mancs, az életmentő német juhász. Overdose-ról két évvel ezelőtt készített kiváló dokumentumfilmet Ferenczi Gábor, Mancsról pedig mostanra sikerült összehozni egy hiánypótló jelleggel beharangozott családi mozit, melynek megtekintése után nem a hiányérzetünk csökkent, hanem a filmalap által támogatott, kortárs magyar filmbe vetett hitünk.

A barátságon innen – Matthew Warchus: Pride / Büszkeség és bányászélet

2015. január 6. – írta Csiger Ádám

A Büszkeség és bányászélet magyar címe kivételesen igen ötletes. E filmben nem csak bányász szakszervezetisek és melegjogi aktivisták találnak egymásra kapcsolatuk kezdeti nehézségei után (már-már egy Austen-regény módjára), de két angolszász mozis zsáner, a brit „mosogatódráma” és a queer film is jól megfér egymás mellett.

Elhízott politikusok, babaarcú tinik – Mikael Marcimain: Call Girl

2013. december 9. – írta Pálos Máté

Már az Engedj be! és A tetovált lány hangos kritikai és közönségsikere is egyértelműen jelezte, hogy a svéd filmgyártás házatáján fontos folyamatok zajlanak, mostanra viszont minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy a globális filmpiacon lassan a svéd film válik azzá, amit az utóbbi évtizedben a dán film jelentett: mindkét nemzet filmgyártása sikerrel vegyíti a lokális művészeti hagyományt univerzális műfaji sémákkal, így az exportképes végtermék egyszerre viseli magán az egzotikumnak is tekinthető helyi sajátosságokat, és „olvasható” egy vegyesebb összetételű globális moziközönség számára.

Egy újabb filmes csapda – Ric Roman Waugh: Snitch / Csapda

2013. március 15. – írta Lovassy Cseh Tamás

Mindegy milyen, csak legyen valamilyen – szokás mondani. A lényeg úgyis az, hogy imádni vagy utálni lehessen. Ne hagyjon egy film közömbösen, ne tudjam másnap reggelre elfelejteni: ez lenne az ideális állapot és pont ezt nem tudom leírni a Csapdáról.