Jack Sparrow a Vadnyugaton – Gore Verbinski: The Lone Ranger / A magányos lovas

2013. július 8. – írta Papp Attila Zsolt

Bár egyes vélemények szerint Johnny Depp jóformán semmi egyébhez nem ért, mint hülye arcot vágni minden filmjében, töredelmesen bevallom, nekem a gyengéim közé tartozik: gyakorlatilag bármit hajlandó vagyok megnézni, amiben szerepel. A magányos lovasban azonban tényleg nem lehetett túl nehéz dolga – nemcsak a saját karaktere, hanem a film szinte minden lényeges eleme „újrahasznosított”.

A horror diszkrét bája – Wes Craven: Scream 4 / Sikoly 4.

2011. április 19. – írta Csiger Ádám

Sikoly 4? Megint klasszikus horror kap folytatást? – legyinthetnénk, de ha van horror-franchise, amelynek még a negyedik installációja is kecsegtethet némi jóval: éppen az önreflexív és öntömjénező Sikoly-széria.

Nem elég csak kukázni – Harmony Korine: Trash Humpers

2010. június 3. – írta Iszlai József

Az egymás utáni botrányos filmek gyártogatása egy idő után annyira felhívja magára a figyelmet, hogy a legaktuálisabbra szinte mindig csak a szerző hírneve csalogat be a moziba. Kíváncsi természetünktől fogva ez törvényszerű, és így járunk, ha új Lynch-, Ozon- vagy Coppola-film megjelenéséről szerzünk tudomást.

Jason: a harmadik X – A Péntek 13. és Jason Voorhees története II.

2010. május 3. – írta Németh Barnabás

Ahhoz, hogy a visszahódítsák a nézőket, a Péntek 13. alkotóinak tényleg valami újszerűt kellett tető alá hozniuk. Főleg, hogy a mozikban már nem Jason volt az egyeduralkodó, egyre-másra készültek a slasherek, köztük a (nézőknél és kritikusoknál egyaránt) kiemelkedően jól szereplő Rémálom az Elm utcában.

Ha nem tudom, nem fáj – Rob Zombie: Halloween II.

2009. október 27. – írta Oláh-Badi Levente

Nem tagadom, rosszindulatú kiváncsisággal nézem az újraindított Halloween-sorozatot. Egyszerűen nem értem, miért akkora kihívás az egyes filmalkotóknak az, hogy kedvenc mindenkori rézfaszú baglyukat megfejtsék lelki motivációkkal, csinált előzményekkel, nagy ahá!-kkal. Nemsokára King Kong-bébicsimpánz, Godzilla-torokgyík és Jézus, a gyermekhippi is feltűnik majd, mert holtbiztos, hogy könnyebb, mint új történeteket kitalálni.

Legjobb, ha nem látszik, hogy van sminkes... – Beszélgetés Csabavölgyi Eta smink- és maszkmesterrel

2006. november 15. – írta Szirmai Márton

Van egy szakma, melynek a művelői közt a szakma sem oszt díjat Magyarországon, kárpótlásul azonban a színészek kegyeikbe fogadják őket, intim terüket és titkaikat osztják meg velük. Kicsit pszichológusok is. Egy tavaly véget ért forgatáson Lovasi András popidol főszereplő épp arról merengett, hogy életében egyszer járt fodrásznál, mert nem szereti, hogy állandóan dumálni kell közben, és még valaki buherálja is. Ezalatt Csabavölgyi Eta turkált a hajában, akit Lovasi mégis megszokott valahogy az egyhónapos együttlét során. Gothár-, Bacsó-, Fábry-filmek és számtalan külföldi produkció után Cseta még mindig aktív szakmabelinek számít.

Szemespaszuly és salátástál – Raja Gosnell: Big Momma's House / Gagyi mami

2000. október 15. – írta Papp Sándor Zsigmond

Mivel is ünnepelhetnék jobban a hazai filmforgalmazók az uborkaszezon végét, mint egy jó kis amcsi vígjátékkal, amire majd csak úgy tódul a popcornt rágcsáló közönség? – kérdezhetnénk némi malíciával. S ez a Gagyi mami című dolgozatra felerészben igaz is: hamisítatlan Martin Lawrence-es bohóckodással állunk szemben, amely szériatermék mivoltát sem tagadhatja le, amolyan közepes, megbízhatóan emészthető, ahogy ezt a beharangozókban szokták emlegetni.