2012 tavaszán döbbentem rá arra, hogy bár erdélyi magyar filmes szakmabelinek tartom magam, bizonyos filmes általános kultúrához tartozó kérdésékben meglehetősen hiányosak az ismereteim. Például nem tudnám megmondani, hogy egy újonnan bemutatott magyar játékfilmnek hány nézője kell legyen ahhoz, hogy a film rendezője ne érezze kínosan magát valahányszor erre a témára terelődik a szó.
A Filmtett minden hónap elején tájékoztatja kedves olvasóit, hogy milyen mozipremierekre lehet számítani az illető hónapban – már csak a mozirajongók havi költségvetésének kiszámítása érdekében is. A pontos időpontok megtekinthetők a moziműsorban.
A Filmtett ezentúl minden hónap elején tájékoztatni fogja kedves olvasóit, hogy milyen mozipremierekre lehet számítani az illető hónapban – már csak a mozirajongók havi költségvetésének kiszámítása érdekében is. A pontos időpontok megtekinthetők a moziműsorban.
„A fiatal generáció fesztiválja. Fiatal filmeseké. Újat mutattak, inspiráltak: új látásmódokkal, új megközelítéssel, arra emlékeztetve, amit az idősebbek lassan elfelednek. Bátor filmeket láthattunk, amelyek, ha nem is nyertek díjat, meghatottak bennünket. Köszönjük, hogy a fesztivál felvállalta ezeket a filmeket.”
A budapesti magyarul, a svájci csak németül beszél. A budapesti karrierista, befutott, csinos fiatal nő, akinek születik egy kisgyereke, de a másfajta elfoglaltságok miatt keveset tud lenni vele. A svájci gyerekét egyedül nevelő anya, az azzal járó összes felelősséggel. A pestinek ugyan kikapós a férje, de van, aki szintén sokra vitte. A svájci azért dolgozik, úgyszólván mindegy is, mit, mert fel kell nevelnie a fiát, s csak magára számíthat.
Szabó István filmje ritka reakciót váltott ki hazai közönségéből: a véleményalkotás szinte kényszerű vágyát. Hetekkel a bemutató után még mindig nem hunyt ki az indulat a film körül, amely arra tett kísérletet, hogy az elmúlt százegynéhány év magyarországi történelmét egy zsidó család, a Sonnenscheinból lett Sorsok három generációjának történetén keresztül tárja elénk. Szabó nem kevesebbre vállalkozott, minthogy egy mozifilm időkorlátai között (a film hossza 180 perc, ma itt húzódik a filmidő határa) három emberöltő magánéleti és történelmi krónikáját sűrítse filmmé, a Ferenc József-i monarchikus-időktől, két világháborún és a kommunizmus évein át a jelennel bezárólag.