„Először az 1945 előtti magyar hangosfilmekkel kezdtem el foglalkozni. Innen vezetett az út a némafilmekhez, mert a filmfelújítás során azok a filmek élveznek előnyt, melyek nagyobb veszélyben vannak. Minél régebbi film, annál nagyobb kincs, és annál veszélyeztetettebb, mert megsemmisülhet.”
„Orgiákat ül a szín, percről percre váltakoznak a képek: most sebes sodrú folyóba ugrik a szerelmes fiú, majd vad és elszánt autóhajszát örökítenek meg, régholt romok, árván ágaskodó távírópóznák maradnak el...”1
A Magyar Nemzeti Filmarchívum – ahol 15 éve mentik szisztematikusan, nagy mennyiségben a nemzeti filmkincset – most hatalmas fába vágta a fejszéjét. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától 15 milliós támogatást kapott, s három cég megfeszített munkájával digitális úton próbálják visszavarázsolni az első, teljes hosszában színes magyar film, a Lúdas Matyi színeit. Ez a restaurálás ugrás az ismeretlenbe, hiszen az eredeti kellék összesen két-három százalékban tartalmaz színnyomokat. A restaurálás pedig nem jelentheti azt, hogy találomra, kifestőkönyvszerűen kiszínezhetnek egy filmet. A munkálatokról Fazekas Eszterrel, a Filmarchívum munkatársával, a felújítás vezetőjével beszélgettünk.
A magyar film őrzésével és felújításával Magyarországon a Magyar Nemzeti Filmarchívum foglalkozik. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, és hogyan is történik ez tulajdonképpen, errol beszélgettünk Gyürey Verával, az intézmény igazgatójával.
A Magyar Nemzeti Filmarchívum MozgóKépTár című CD-ROM kiadványának háromlemezes, játékfilmes változata első látásra „szerényes” kislexikonnak tűnik, a lelkes filmrajongó azonban hamar feltalálja magát a bájos adatocskák erdejében, és egyre nagyobb örömmel futkossa körbe az egyes alkategóriákat. Ha John Malkovich magyar lenne, ő is erre a – felhasználói fantáziát igénylő – menetre fizetne be.
Három, film-és médiatárgyú könyvekkel foglalkozó kiadó sorozatszerkesztőjével beszélgettünk. Arról, hogy milyen elvek alapján válogatnak, mi a kiadói filozófiájuk.
